Emlékszem arra a sörreklámra, amelyben egy fiatalember büszkén mondta, hogy nálunk a vezetéknév megelőzi a keresztnevet. Címjegyzékemben a neveknek közel a felét mégis fordított sorrendben szerepelteti a számítógép. (Ez főleg akkor mosolyt fakasztó, amikor egy férfinek női keresztnév a vezetékneve. Ilyenkor a név alapján már azt sem lehet tudni, hogy az illető fiú-e vagy lány!) Pedig bátran vállalhatnánk a magyar gondolkodásmódnak megfelelő változatot. Kis igyekezettel (vagy segítséggel) mindenki vissza tudná fordítani a nevét a helyes sorrendre.

A ma oly divatos nyelvek, amelyeket nagy igyekezettel tanulunk, nem a ránk jellemző gondolkodásmódot mutatják. Bemutatkozásnál például egy angol első helyre teszi saját magát, majd csak ezt követi családjának megnevezése. Hasonlót tapasztalunk az idő esetén is. Először szerepel a nap, majd a hónap és az év.

A magyar gondolkodásmódban ez nem így van. Mi a távolabbitól, a nagyobbtól indulunk, és fokozatosan közeledünk a részletekhez.

Ez nagy különbség: nem távolodunk, hanem közeledünk. Az idegen nyelvek tanulása fontos, de közben ne felejtsük el a magyar gondolkodásmódot!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum