The ax is already at the root of the trees – Beheading of Saint John the Baptist

Keresztelő Szent János fejvételének ünnepét augusztus 29-én tartjuk. Miért fontos Keresztelő Szent János alakja egyházunknak?

Mindenekelőtt János életéről kell gondolkodnunk, aki az utolsó nagy ószövetségi próféta, alakja átvezet az Ószövetségből az Újszövetségbe. Anyai ágon Jézus rokona, aki egy meddő öregasszonytól születik, még apja sem hisz születésében, ezért megnémul. Jézus születése előtt hat hónappal jött a világra, s már anyja méhében eltelt Szentlélekkel, amikor Mária meglátogatta rokonát, Keresztelő János anyját, Erzsébetet, mikor az áldott állapotban volt. Már fiatalon a Jordán mellékén lévő pusztaságba vonult. Az evangélium Betániát, később Ainont nevezi meg működési helyéül. S ahogy Radnóti egyik versében írja róla: „Asszonyt nem ösmert sohase, de sokszor napestig vízben állt; ruháját szőtték teveszőrből, deréköve bőr volt, étele sáska s erdei méz!” életmódjával, viselkedésével az önmegtartóztatás, a puritánság és a bűnbánat hirdetője volt. Heródes maga is félt tőle. Mégis egy tivornyán Heródiás rá tudta venni, hogy mostohalánya, Szalomé táncának jutalmaként az akkor már rab Jánosnak fejét vegyék és tálcán szolgálják fel.

 „Térjetek meg!” – hirdeti Keresztelő. A bűnbánat által keresztséghez, az istenhez jutni: eddig ismeretlen volt Izrael földjén.

Jézus korának legnagyobb embere tulajdonképpen előhírnök: alakjával és szavaival rámutat Krisztusra. „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam.” Mk1,7 ill. „Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki nyomomba lép […] Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.” Mt3,11

S apja Zakariás némasága, majd János születésekor megnyíló ajka is jelképes: a titkos próféciát Krisztus tanítása teszi világossá, „megoldódik a nyelv, mert megszületik a hang. Mert János az időben hangzó hang, Krisztus azonban a kezdettől hangzó örök Ige” – ahogyan Szent Ágoston fogalmaz.  

Ő küldi tanítványait, a későbbi apostolokat Jézushoz, hogy kövessék mesterükként.

Miért épp ekkor, az egyházi év utolsó szakaszában ünnepeljük a fejvételt?

A fővétel biztos napját nem ismerjük, de az bizonyos, hogy a húsvétot megelőző időre esik. Augusztus 29. voltaképpen a szent fej, az ereklye második megtalálásának évfordulója. Az elsőn, február 24-én azonban emlékezünk mindkét alkalomra. Augusztus 29-én pedig kötelező böjt és önmegtartóztatás által gyászoljuk is Keresztelő Szent Jánost. Érdekes összefüggés, hogy a történelem folyamán többször is gyásznappá vált nemzetünk számára augusztus 29.:

• 1521. augusztus 29. Nándorfehérvárt elfoglalja a török
• 1526. augusztus 29. a mohácsi csatában vereséget szenvedett a magyar sereg, II. Lajos király elesik
• 1541. augusztus 29. a törökök elfoglalják Buda várát

Milyen hagyományok, elnevezések kapcsolódtak időközben az ünnephez?

Az ünnepnek sokféle elnevezése született az idők során: nyakavágó, nyakaszegte, nyakavesztő. És azon túl, hogy ezen a napon nem fogyasztunk húst, sok helyen tálból sem esznek a hagyomány tisztelői.

Milyen üzenetet hordoz Keresztelő alakja az egyházi újév kezdete előtt?

Egyházi új évünk szeptemberben kezdődik, ez egybeesik a tanévkezdéssel, de a nyári termények betakarításával, a télre való felkészüléssel is. Ezért Keresztelő Szent János hűsége állhatatossága felkészít minket az előttünk álló feladatok iránti elköteleződésre is. Az őszi beérés, lehullás, elmúlás pedig az idősebb korosztály számára szintén jelképes időszak. Erre is ráirányítja tekintetünk Keresztelő: „A fejsze már a fák gyökerén van: kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.” Mt3,7-10 

Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye