2011. június 10-én autóbusszal útnak indultunk a kispesti görögkatolikus kápolna elől, hogy elzarándokoljunk Csíksomlyóra. Lelkivezetőnk Lőrincz László Krizosztom OSBM bazilita szerzetes atya volt. A legfiatalabb résztvevő egy hétéves kislány, a legidősebb egy 84 éves néni volt.

Imádságos hangulatban, szebbnél szebb történeteket, verseket olvasva, énekelve haladtunk az Alföldön át a Királyhágóig. A Sebes-Körös völgyében átutaztunk a kalotaszegi néprajzi tájegységen, Körösfőn néprajzi remekeket láthattunk. Történelmi áttekintést kaptunk Erdélyről és a csíksomlyói búcsú történetéről. Kolozsvárott nagy sétát tettünk a Házsongárdi temetőben, amely kiváló magyarjaink nyughelye és egyben az emlékezések kegyhelye is. Megnéztük többek között Dsida Jenő költő és Kós Károly építész sírját. Felkerestük Fadrusz János remekművét, a megújított Hunyadi Mátyás szoborkompozíciót. Bementünk a gótikus Szent Mihály csarnoktemplomba és tisztelegtünk a mellette álló Márton Áron mártír püspök szobránál. Folytatva utunkat a festői szépségű hegyek és völgyek között, Marosvásárhelyen át megérkeztünk a Sóvidék egyik leghíresebb gyógyüdülőhelyére, Szovátafürdőre, ahol a szállásunk volt. Vacsora után mindenki nyugovóra tért, hogy a másnap hajnali négy órás indulásnál friss és kipihent legyen.

A napfelkeltét a buszból csodálhattuk meg, ahogy a Bucsin-tetőről ereszkedtünk a Gyergyói-medencébe. Szép volt az erdő, a mező, a rét; csend, nyugalom és béke áradt belőle. Boldogok voltunk, hogy láthattuk azokat a hegyeket, melyeket Wass Albert regényeiből, novelláiból már ismertünk. Gyönyörködtünk a festői szépségű természetben. A nap a felhők közül ránk kandikált, és mi nagyon bíztunk abban, hogy sugarait a nap folyamán ránk ragyogtatja. Gyergyószentmiklós főterén láthattuk görögkatolikus egyházunk, és e város védőszentjének, Szent Miklósnak szobrát.

Ahogy közeledtünk úti célunk felé, egyre több gyalogossal, kerékpárossal és ekhós szekéren utazó zarándokkal találkoztunk. Boldogan integettünk egymásnak. Sokunk szeméből kicsordultak az öröm könnyei amiatt, hogy nekünk is megadatik az élmény, hogy a több százezer zarándokkal együtt részt vehetünk a 445. csíksomlyói búcsún.

Megérkeztünk Csíkszeredára, ahol megnéztük a Makovecz Imre által tervezett Millenniumi Templomot. „A kéttornyú centrális templom a magyarság múltját és jövőjét ötvözi. A díszes kapubejáratok fölött öt-öt kereszt jelképezi a keresztény magyarság tíz évszázadát. A kapuk a székely porták jellegzetességei, a kapuk díszítőmintái a műemlék templomról valók és a Székelyföld sajátos, keresztény motívumai.” Innen zarándokoltunk a kegytemplomba, ahol Ihnáth János atya görögkatolikus Szent Liturgiát végzett. Mindenkit egy cél vezérelt: feljutni és együtt imádkozni a Kis-Somlyó és Nagy-Somlyó közötti nyeregben a Hármashalom oltár körül. Imádkozni azokért, akik életüket adták nemzetükért, hazájukért, hitükért. Azokért, akiket otthon hagytunk, de a szívünkben elhoztunk. Rendkívüli élmény volt látni és érezni mintegy félmillió magyar hívő szívének együtt dobbanását és tanúságtételét magyar hazánk iránt. 1567-ben Pünkösd előtti szombaton 12.30-kor történt a Tolvajos-tetőn az a győzelem, melynek emlékeként 445. alkalommal tartották a Pünkösdi búcsút. János Zsigmond új hitre akarta áttéríteni a székelyeket, de ők életük és vérük árán is maradtak katolikusok. A győzelmi menetben érkező győztesek a zászlaikat és fegyvereiket zöld nyírfaággal díszítették.

Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök prédikációjában kiemelte: fontos, hogy tisztelettel forduljunk egymás felé; fontos az, hogy, mire és hogyan tanítjuk gyermekeinket, illetve, hogy tanúságtételeinkkel másokat is a hit útjára kell vezetnünk. Nem hallgathatunk a világ csábításaira, feladatunk van: erő, bátorság és kitartás szükséges, erkölcsi megújulás kell! Felelősek vagyunk sorsunkért. Áldozat árán is meg kell mutatni azt, hogy mire vagyunk képesek nemzetünkért, hitünkért, egyházunkért. Csendben, megrendülten hallgattuk püspök atyát, és közben eleredt az eső. Hatalmas felhőszakadás közepette tovább imádkoztunk a Csíksomlyói Szűzanyához, esőkabáttal, esernyővel védekezve a víz ellen. A sok színes esernyő olyan volt, mint egy szivárvány. A szentmise a himnuszok eléneklésével fejeződött be és katartikus élmény volt. Nemcsak az esőtől volt nedves az arcunk. Vasárnap reggel indultunk haza. Útközben megálltunk Marosvásárhelyen, hogy egy kis sétát tegyünk a történelmi város központjában és végigmenjünk a „vásárhelyi híres promenád”-on. Megtekintettük a volt Városházát és a Kultúrpalotát. Mindkettőt Kormos Marcell és Jakab Dezső tervezte és a magyaros szecesszió legszebb példái. Innen Nagyváradra utaztunk, hogy a görögkatolikus katedrálisban Szent Liturgián vegyünk részt, melyet Krizosztom atya celebrált. Pünkösdvasárnapi szokás szerint miroválás és antidor-osztás volt, valamint a szertartás végén egy-egy zöld szentelt búzacsokrot kaptunk. Körsétát tettünk a városközpontban, megnéztük a „Holdas” templomot, a Sas-palotát, a Szent László római katolikus templomot, a görögkatolikus püspöki palotát. Átmentünk a Körös-hídon, hogy lássuk a felújított Állami Színház épületét. Láthattuk Várad nagy szülöttjének, Szigligeti Edének szobrát, továbbá Ady Endre kedvelt kávéházát, ahol szerelmes verseit írta múzsájához, Lédához. Késő délután átléptük a magyar határt, hazatértünk. Egyik kedves útitársunk megtanította az ősi Székely-himnuszt, melyet sokszor énekeltünk:

Hej, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem!
Vándorlásban reménységem,
Inségemben légy kenyerem!

Vándorfecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét!

Vándorfecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

Köszönet a liturgikus élményekért Lőrincz László Krizosztom OSBM atyának, és a szép, gazdag programokért Tatár Jánosnak.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum