Az otthon az mindig valami más. Bárhol lehetünk a világban, bejárhatjuk a legcsodásabb helyeket is, ahol könnyedén futhat ki a szánkon a bennünk meggondolatlanul érlelődő gondolat, hogy bárcsak itt lakhatnék örökre, de mégis... Mégis egy idő után érlelődni kezd szívünkben egy szorító érzés, egy folytonosan lüktető gondolat, hogy nem. Ez mégsem olyan, ez mégsem az. Hiányzik valami. Valami, amit a múltamban hagytam, de ami mindig az enyém, ahová bármikor visszatérhetek. Vagy sokkal inkább hazatérhetek. Mert az az én igazi otthonom.

Mária is most hét hónapot töltött vendégségben Hajdúdorogon. Február 7-én indult el több ezer útitárs kíséretében, mert máriapócsi otthonában felújítási munkálatok kezdődtek. Ideiglenes otthonában örömteli készülődéssel várták, és gondoskodó szeretettel őrizték. Ő pedig megmutatta, hogy anyai szeretete itt sem lankad a hozzá fordulók iránt, hogy ő mindig és mindenhol meghallgatja az őt segítségül kérőket.

Ám az Istenszülő ikonjának máshol van az igazi otthona. És a munkálatok most olyan szakaszba értek, melyek lehetővé teszik, hogy a Kegykép hazatérhessen. Erre a jeles alkalomra pedig szeptember 5-én került sor gyalogos zarándoklat keretében.
A nagy készülődés már az előző este elkezdődött. Nemcsak fizikailag, de lelkileg is méltó módon felkészültnek kellett lenni, hogy a hazatérés öröme valóban teljes legyen. Késő délután így a Cantemus kórus vegyeskara adott hálaadó koncertet, majd egész éjszakás virrasztás kezdődött a templomban.

Az útitársak pedig egyre csak gyűltek, hogy csatlakozzanak a hazatérő Máriához, amit ő azzal viszonzott, hogy a viharos éjszakát csillagos, tiszta ég váltott fel hajnalra. Ennek köszönhetően 3 órakor Kocsis Fülöp püspök atya rövid imádsága és buzdító beszéde után mintegy kétezer zarándok kelt útra a Kegyképpel.

Az Istenszülő ikonját 300-400 méterenként felváltva 8 fős, férfiakból álló csoport vitte a Hajdúdorog – Újfehértó – Érpatak-Zsindelyes – Nagykálló – Kállósemjén – Pócspetri – Máriapócs útvonalon. Erre a megtisztelő és lélekemelő feladatra több mint szász egyházközség hívei vállalkoztak, akikhez egy rövid útszakaszon a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Büntetés-Végrehajtási Intézet fogvatartottjai is csatlakoztak.

A menet során a zarándoksereg a görög katolikus liturgikus nap szertartásainak végzésével és Mária-énekekkel kísérte a hazatérő Szűzanyát. Három úti ikon megáldására is sor került, melyek egy leendő Mária-út létrejöttének első alapkövei. Közben az útitársak száma is sokasodott, minden állomáshelyen újabb száz és száz zarándokkal bővült a menetben résztvevők száma, akik között Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is jelen volt.

Így végül mintegy ötezer fős sokaság kíséretében ért a Kegykép Máriapócs határába, ahol közel ugyanennyien várták az otthonába visszatérő Máriát, aki mécsesekkel szegélyezett úton haladt a templom előtti térig, hogy másnap a püspöki Szent Liturgiát és vecsernyét követően újra visszakerüljön régi-új helyére, az igazi otthonául szolgáló máriapócsi bazilikába.

Zadubenszki Norbert

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum