Az ez évi ifjúsági gyalogos zarándoklat több okból is különleges alkalom volt számomra. Idén én is részt vehettem az előkészületekben a Nyírgelsei Egyházközség tagjaként, hiszen a parókiám volt az egyik állomása a zarándoklatnak, s egyben a lelki nap helyszíne.

Öröm volt látni az emberek lelkesedését, s még nagyobb öröm volt segíteni a szervezőmunkában. Amikor elkezdődött a zarándoklat, tudtam, ez biztosan MÁS lesz, mint a tavalyi. Éppen azért, mert magammal vihettem az otthoniak fáradozásait és imádságait.

A harmadik nap jó volt Nyírgelsére érkezni, és tudni, milyen nagy szeretettel vártak minket.

A zarándoklat hátralevő részében erőt adott az a tudat, hogy vándorlásunk soha nem céltalan, s végigkísér azok imája, akikkel útközben találkozunk. Nyírgelse egy ilyen állomás volt, de a végcél Hajdúdorog, és az ott lévő máriapócsi könnyező Szűzanya ikonja.

Amikor megérkeztünk, jó volt felajánlani az Istenszülőnek nemcsak az én zarándoklatom, hanem az otthoniakét is. Hiszen mindannyian zarándokok vagyunk így vagy úgy, s egész életünk egy nagy zarándoklat.

Antal Gréta

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum