… hisz annyi minden történt, amiről nem elég csak képeket felrakni vagy csak írni róla. De megkísérlem sorjában leírni az elmúl hét eseményeit.

Az elmúlt három év öröme és bánata elevenedhetett meg az irotaiak szívében július 3-án. Juhász Géza parókus atya új kinevezést kapott. Igen gyors készülődéssel próbáltuk mindazt a jót és figyelmességet viszonozni, amit az atyától kaptunk, de mindazoknak nagyon csekély részét tudtuk megköszönni a búcsúztató mise végén.

Azzal váltunk el az atyától, hogy nem is igazán búcsúztatjuk el őt, hanem inkább megköszönjük értünk tett fáradalmait, hisz a közelünkben marad, s ha hívjuk őt mindenben ugyan úgy segítségünkre lesz, mint eddig.

Alig búcsúztunk el tőle, másnap a Zsolozsmás tábor fő szervezőjeként, már délelőtt megérkezett, s megkezdőttek a háttér munkálatok utolsó lépései. Hogy ne legyen egyszerű a dolog a sok jelentkezőnek szállást kellett keríteni. Az irotai hívek éltek a vendégszeretet isteni adományával, s mindenkinek került hely. A parókián 11 elsőáldozásra készülő fiatal kezdte meg intenzív felkészülését a Nagy Találkozásra.

Talán a püspökszentelés óta más egyházközség el sem mondhatta, hogy két püspök is részt vett a szertartásokon. Az irotaiak most már igen. Amiért hálásak és büszkék is…

De térjünk vissza a táborra. A kezdő vecsernyén új püspökünk, Atanáz atya mellett új parókusunk, Kovács Lajos atya is jelen volt. Az ő segítségükkel indult el a zsolozsmázás négy napos szüntelen folyamata.

Mintegy 110-en vettek részt a táborban; ilyen magas létszám az elmúlt években még nem volt. Az előadásokat a szertartások végén Barsi Balázs OFM tartotta. Miklós Simonné, Marika néni és lelkes csapata vállalta a főzést ennyi személyre, ami igen fárasztó volt, de mindenkinek csak a dícséretét és elismerését lehetett hallani munkájukról.

Eközben a parókián az elsőáldozásra készülők találkozhattak keresztény fiatalokkal, ismerkedhettek meg papokkal, s sajátították el a keresztény hit alapjait. Mindezekben hitoktatójuk, Ági néni segítette és koordinálta őket.

Így érkezett el a csütörtöki Szent Liturgia, mellyen Atanáz püspökünk lelkes és szelíd szentbeszédében tárta elénk Isten Országának közösséget egybeforrasztó erejét, mely nemcsak az elsőáldozóknak, hanem a zsolozsmás tábor résztvevőinek is közelivé és megtapasztalhatóvá tette az isteni Titkot, a mi Urunk Jézus Krisztus értünk vállalt áldozatát.

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum