Július 9-én, szombaton délután a rekkenő hőségben, nagy izgalommal és bizakodással indultunk a Huszár telepi általános iskolába. Mikor megérkeztünk kis csapatunkkal, már várt egy család, aztán szép lassan, egyre többen érkeztek, mindenki örömére. Az iskola udvarán álló nagy fák alá menekültünk a tűző nap elől. Ott egy jó hangulatú kötetlen beszélgetés alakult ki a Püspök atya, az érdeklődő szülők, nagyszülők és gyermek, valamint a leendő pedagógusok között. A nebulók még az énekléshez is kedvet kaptak, és püspök atya vezetésével nagyon ügyesen énekeltek.

Amikor összeismerkedtünk, bevonultunk az ebédlőbe, bemutatkozott a leendő osztályfőnök, a napközis párja, s az ő munkájukat segítő pedagógiai asszisztens.

Fülöp püspök atya lelkesítette a jelenlévőket, s arra kérte őket, ezt az iskolát azok válasszák, akik Jézus iskolájába is szeretnének járni.

Az igazgatónő ismertette a görögkatolikus nevelési-oktatási intézményeket, s a leendő Huszár telepi iskola küldetését, s a szeptemberi becsengetésig felvázolta a teendőket is.

A lelkivezető, Zoltán atya szólt a rá váró, s a szülőkkel együtt megoldandó pasztorációról. Felajánlotta, hogy mindenkit szívesen segít és vezet a hitélet útján.

Édesanyám a leendő pedagógiai asszisztens, akivel a bemutatkozás után a leendő elsősökkel és testvéreikkel a tornateremben foglalkoztunk, amíg a szülők tájékoztatást kaptak az új iskolával kapcsolatban.

A gyerekek egy része örömét lelte a színezésben, a többieket pedig zenés csapatjátékokkal szórakoztattuk. Eszegettünk, iszogattunk, a hűsítő málnaszörpöt még püspök atya is megkóstolta. Közös délutánunk végén a gyerekek apró ajándékokkal és új élményekkel indulhattak haza.

Úgy érzem ezen a napon, akik ott voltunk közelebb kerültünk egymáshoz a gyerekek, a szülők és a pedagógusok, lelkészek. Ez nagyon fontos annak érdekében, hogy eredményesen tudjanak majd együtt dolgozni.

Számomra nagyon érdekes volt ez a délután, mivel édesanyám már dolgozott az általános iskolában, kis koromban sokat voltam ott, és sok roma származású gyermekkel játszottunk nagyon jókat, ezért felelevenedett bennem sok jó emlék.

Szívesen jöttem újra ide, és még remélem lesz számos lehetőségem közöttük lenni.

Úgy gondolom, hogy kölcsönösen tanulhatunk egymástól, és a felnőttek is tanulhatnak tőlünk, gyermekektől, toleranciát, egymás feltétlen elfogadását.

A Jó Isten kegyelmét kérem imáimban, hogy ez az iskola eredményesen működjék, és az oda járó gyermekek javára váljék.

Szilágyi Anett
volt „görögiskolás”,
jelenleg a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium
10. osztályos tanulója

fényképek: Keczán Ibolya

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum