PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Néha ki kell lépni a fagyba és a hóba

Magyarné Takács Bernadett írása.

Hajnali 4 óra, nem gyakran érkezem ilyenkor a templomba. Mondhatnám, hogy ma imára jöttem, de valójában prózai elintéznivalóm volt.

Azonban ha ebben a korai órában belépsz egy ilyen helyre, minden tennivalód másodlagossá válik.Vasárnapi tömjén és frissen vágott fenyő illata van a levegőben. S mélységes, marasztaló Csend.

Ebben az aprócska falusi templomban elsőként nem azt érzed, hogy Isten hatalmas, hanem, hogy Isten szeret.Hogy menedékre lelsz.Nem vagyok űzött vad, világtól rettegő boldogtalan, de megpihenni mindenkinek fontos néha. A templomi csendben ketten vagyunk: Ő, aki nem hatalmas trónusról tekint rám ridegen, hanem körülölel a szeretetével… meg én, aki csak nézem őt, hagyom, hogy szeressen…egyenlőtlen páros vagyunk, nem sok mindent adhatok viszonzásul…s ez most mégis olyan jó, mert nem vár semmit, nem kell megfelelni, csak úgy tárt karokkal vár…

Nehezen léptem ma ki a hideg éjszakába, de a legjobb dolog történhetett velem.Itt rájöttem arra, ami annyira nyilvánvaló volt eddig is, hogy betlehemi Barlang, hívogató Jászol és karácsonyi Béke szomszédságában élek , örök decemberi Örömben,csak ehhez néha ki kell lépni a fagyba és a hóba…

Magyarné Takács Bernadett