A dolgos hétköznapok terhei fölé emelkedve a KEFIT fiatal felnőttei Nyíregyházától Napkoron keresztül a Mária-úton Máriapócsra zarándokoltak. „Bár sok zarándok lennék én Uram,(…) hogy nagy részed lehessek én.” Ahogy Raine Maria Rilke gondolataiban, szívünkben is különleges élmény, mikor a közös út, a közös imádság összekovácsol minket. Néha lemaradt egy-egy bárány, hogy a hátul, minket kísérő Makkai László atyánál frissítse föl a szívét. A Kereszt hordozása átvilágítja a mindennapok nehézségeit, megszabadít a félelemtől, és a tiszta örömök szeretetére nevel, amely úgy nyílik, irányíthatatlanul mint az útszéli virág. Ahogy a lányok keresztre fűzik csokorba, az élet legnagyobb titkát fölillatosítva. Máriapócson a Szent Illés-napi búcsú keretében ünnepeltük tovább a közös együttlétet. Áldja meg az Isten a napkori almafákat, a lélekbuzgó Keczán Ibolyákat, és minden embert, aki az Krisztus poros útjait járja!
Úton
gyalog szeretném bejárni
az oda és a visszautat is
a függőlegest hol magányom
csak az akácok ismerik.
milyen tiszta a világ
csengése van a tájnak
minden lépés igazítja magát
a barázdák ritmusára.
szívem helyén csönd világít
és beragyogja a mezőket
fűszállak hegyesednek
a vágyba roskadt levegőnek
Ács Zoltán
Beszámoló az első KEFIT-es zarándoklatról
„Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre!" - avagy gyalogolni még akkor is jó, ha a végére nagyon elfárad az ember.
Menjünk Máriapócsra vetődött fel korábban az ötlet. Menjünk gyalog – vittük tovább a gondolatot. A gondolat megvalósítása 2011. július 23-ára, szombatra esett, egy nappal az Illés-napi búcsú előtt. Nyíregyházáról indulva Napkoron keresztül majd utána rátérve a Mária-útra jutottunk el Máriapócsra, Égi Anyánkhoz.
A messzebbről jövők már pénteken megérkeztek Nyíregyházára ahol egy jó hangulatú és kötetlen beszélgetéssel töltöttük el a késő délutánt és a kora estét. És persze pizzázással – ami már lassan alaptartozéka lesz a KEFIT-nek. Az első KEFIT zarándokalt propagálása/hirdetése kifejezetten jól sikerült. A figyelem felkeltés – „Siessünk buzgón az Istenszülőhöz…” – nem csak az interneten volt olvasható hanem már hangot is adott neki a főszervezőnk Ibi a Mária és a Szent István rádiókban. A tv innen már csak egy lépés.
Szombat reggel szép számú fiatal – köztük jó pár „új” ember – jelent meg a Nyíregyházi Belvárosi Görögkatolikus templom előtt reggel 6 órakor. Indulás előtt a templomban kértük az egek Urát hogy zarándokutunkat szerencsésen megkezdjük, és minden akadály nélkül bevégezzük.
Elindultuk az ébredő városon keresztül. Mindenki vitte a maga kis csomagját a vállán, és a maga kisseb vagy nagyobb keresztjét lelkében. Mellette pedig ott volt az a szándék, kérelem, vagy hálaadás amiért ezt a zarándoklatot felajánlottuk. Makai László atya volt a lelki vezetőnk, útközben bárki fordulhatott hozzá a gondjával.
Volt egy közös szándék is – egy társunkért imádkoztunk – aki pénteken került kórházba és reggel nagyon aggasztó hírek érkeztek állapota felől. Ahogy elindultunk a városon keresztül nem egy meglepő tekintettel találkoztuk. Kik ezek? Hova mennek ilyenkor? Többek közt ezeket lehetet leolvasni az arcokról.
De mi nem törődtünk ezzel mentünk kitűzött célunk felé.
Az első célunk Napkor volt, ahol is Márku László paróchus atya gondoskodott a fogadtatásunkról. Lelki és testi értelemben egyaránt. Harangszóval fogadtak minket a templom előtt. A templomba betérve egy rövid lelki felfrissülés után a parókia „zarándoktermében" pihentünk meg. Gyümölcs, pogácsa, víz és persze kávé várt minket az asztalon. A szíves vendéglátást ezúttal is nagyon szépen köszönjük! Harangszóval érkeztünk és harangszóval mentünk tovább, immár a Mária-úton. Az út melletti kereszteknél megállva egy-egy rövid fohász erejéig mindig egy adott szándékért mondtuk imáinkat.
„Ma Mária-kép minden durva lábnyom.” - juthattak eszünkbe Ady Endre sorai miközben a poros úton haladtunk kitűzött célunk felé. S miközben mentünk elmerülhettünk gondolatainkban, megbeszélhettük gondjainkat, örömeinket egymással vagy ha épp úgy gondoltuk akkor fordulhattunk KEFIT-es Laci atyánkhoz is.
Délutánra lassan de biztosan célunkhoz értünk. Utunk természetesen a templomba vezetet hogy köszöntsük Égi Édesanyánkat és hálát adjunk azért hogy épségben és szerencsésen megérkeztünk. És hálát adjunk azért is hogy az időjárás is megfelelő, mondhatni zarándoklathoz való volt.
Ezután elfoglaltuk szálláshelyünket ami ezúttal nem a zarándokházban volt, ha nem egy másik szálláshelyen ezúton is köszönet érte egy jó szándékú testvérünknek.
A testi felfrissülés után Szent Liturgián és Vecsernyén vettünk részt. Majd este Paraklisz utána Akatisztosz és körmenet zárta a napot. Azaz hogy csak zárta volna mert a csapat azon része akik maradtak a vasárnapi Illés-napi búcsúra ismét kötetlen beszélgetésbe kezdett amely kissé elhúzódott.
Ennek ellenére a délelőtti Püspöki Szent Liturgián csupa vidám és mosolygós arcú KEFIT-es volt jelen. A Szent Liturgia után elköszöntünk az Égi Édesanyánktól, megköszöntük szállásadónknak a nagylelkűségét. S miután elbúcsúztunk egymástól ki-ki hazafelé indult. Azzal, hogy szeptember 2-3-4-én ismét találkozunk Máriapócson. A zarándoklat „hirdetésében” ez a sor is szerepelt : Jöhetsz kikapcsolódás vagy lelki feltöltődés céljából, felajánlásból vagy hálaadásból. Én azt hiszem mindenki megtalálta ezirányú számítását, célját.
Öröm látni hogy ez a csapat egyre jobban összecsiszolódik, és aki először csöppen a KEFIT-be az sem érzi magát idegennek.
Egy kicsit megint formálódtunk, vagy akár formáltuk is egymást és ismét erőt merítettünk a mindennapokhoz.
Ma már hiszem: nagy döntés vár reám,
Legyőzni mindent, mi ellenem támadt,
Mutatni egy példátlan életet
S nem bocsátni el az én Máriámat.
Ady
Minyóczki Csaba
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum