Úton egymás felé – Zarándoklat a Felvidékre

Július 16-17-én egyházközségünk lelkes zarándokcsapata (16 évestől 75 éves korig) mintegy 48-an a felvidéki Barkára zarándokolt.

Nyíradony hívő népe szeret búcsún résztvenni. Jelen van Máriapócson, Mátraverebély-Szentkúton, szívesen veszünk részt a Csíksomlyói búcsún, épp úgy, mint jelen utazásunk színhelyén Barkán. Azon a nevezetes összmagyar búcsún, ahol megérezzük, hogy életünk utazás és kegyelmünk a találkozás.

A jól megszervezett zarándokutunkra július 16-án 11 órakor a templomunktól imádkozva, áldással indultunk. A mintegy 4 órás utazás lelki gazdagodás is volt, elvégeztük a parakliszt és a szombati vecsernyét. Fél 4-kor érkeztünk utunk első állomására a Szádellői-völgybe. Szemet gyönyörködtető, testet-lelket átformáló gyalogos út következett hegyek ölelte szépséges tájon. Hegyi patakok csörgedezése nyugtatott, szelídített minket, az út megpróbáltatásokban is bővelkedett, de csendesen imádkozó csapatunk néha a fáktól kölcsönzött botok segítségével is, de állta a nehézségeket. Látványként is feltűntünk menetünk élén a két nemzetiszín szalaggal feldíszített kereszttel és Zajácz Gábor atyával, utunk lelki vezetőjével.

Este fél nyolc körül érkeztünk a sokunk által már ismert kegyhelyre, Barkára, ahol ekkor tartották a Skapulárés búcsút. Megérkezésünkkor Barka plébánosa fogadott minket. A kegyhelyre beköszönve sok ismerős találkozás után rózsafüzér imádság, 9 órakor szlovák mise, este 11 órakor magyar nyelvű szentmise, utána fáklyás körmenet következett a templomtól kb. 2 km-re a hegyoldalban lévő Béke Királynője barlanghoz.

Az éjszaka virrasztással telt. Mária-énekek zengedeztek, melyek ébren tartottak minket. Hajnal 5 órakor (a mintegy 6 éves hagyomány folytatásaként) Zajácz Gábor és Mondok István atya görögkatolikus Szent Liturgiát mutattak be a kegytemplomban.

Július 17-én 11 órakor a tábori oltárnál Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek úr tizenegy pap koncelebrálásával mutatta be a búcsúzáró szentmiséjét. A szentbeszédben kiemelte a skapulláré jelkép voltát, amely jelenti az életszentségre törekvést, önmagunk és környezetünk felajánlását az Istenszülőnek örök közbenjárónknak az Istennél, és az áldozathozatalt, más néven az alamizsnát. A skapulláré nem tartozik a mi vallásos jelképeink közé, ott Barkán mégis a mi jelenlétünknek is van értelme, hiszen törekszünk Isten országa felé és nevesítetlenül is ugyanúgy bízunk az Istenszülő pártfogásában, megérezzük és meghozzuk az áldozatot, az elfogadást, a lemondást, az édesanyai ölelést, amely végigkísér születéstől a halálig. Ott Barkán egy kapcsolatot jelent testvértől testvérig, erősítve az összetartozást.

Messze földről hozzád jöttünk könyörögni Mária
Zápor módra hull a könnyünk egek Szűz Királynéja.

Elbúcsúzva a kegyhelytől nyomát sem éreztük a fáradtságnak, kisebb megállásokkal este 6 órára hazaérkeztünk nyíradonyi templomunkba, ahol közösen adtunk hálát zarándoklatunk kegyelmeiért, bizakodva a folytatásban.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum