COFFEE PANNONIA

Kávé önmagammal

Magyarné Takács Bernadett írása.

Vannak pillanatok , amikor meg kell hívni magadat egy kávéra. Leülni szépen , jobb híján a konyhában, s tisztázni a dolgaidat. Ha pánikban, önsajnálatban vagy éppen katatón állapotban vagyok, akkor erre esély sincsen. Ki kell várni a kávézós pillanatot.

Akkor szépen elbeszélgetek magammal. Átgondolom, mi történt, mi a helyzet most, hogyan lesz tovább.

Kerülöm a mármegint, demostmilesz, hogyfogokezután kifejezéseket, mert ezek drámát indítanak el.. Én meg csak kávézni akarok velem..

Nézni a sebeimet, csak úgy. S tudni, hogy nincs mindig mindenre válasz..Egyszerűen azért, mert nem a miért a lényeg..

Ha valami vagy valaki leáll , újra kell indítani, tiszta lappal..Van amikor a leállítás egy pihentető alvás, egy szünet, néha egy baleset.. Ha dolgod van még, újra fogsz indulni..Azzal a gyönyörű tapasztalattal, hogy az Élet drága kincs, a tied meg másoké , csak úgy magában..S amikor már túl sok mindennel teleaggatjuk divatból, dühből, félelemből, akkor kell az újraindítás…

Ennyi gondolat elég egy kávéhoz, nyugodtan nézem már,ahogy nem túl elegáns mozdulattal leverem a csészét, s darabokra törik. Igen, az újraindításhoz hozzátartozik a szilánkok összeszedése is ..De a hangsúly a kávén van, meg rajtam, aki végre hajlandó volt beszélni velem…

Magyarné Takács Bernadett