Idén 10. alkalommal, rendhagyó helyszínen és körülmények között rendezték meg a sikeres Görögtűz tábort; több generációs nagy táborrá vált a Balaton partján, Fonyódligeten.

Közel hétszázan táboroztunk július utolsó hetében, három csoportban: voltak a „rendes” görögtüzesek, az általános iskolások; aztán voltak a kiöregedett görögtüzesek, a gimnazisták, valamint azok, akik családostul nyaraltak. Sok-sok előkészület és nehéz szervezés, kisebb-nagyobb hibákkal kezdődött a hét, mely úgy gondolom, mindenki számára nagy élmény volt. Ezt nem csak én gondolom így, a táborozók már most a jövő évi Görögtüzet várják!

Az idő sajnos nem nekünk kedvezett. Hiába vártuk türelmesen a hét elején, hogy jöjjön a jó idő, az csak nem akart megjönni, egyedül talán szerdán volt fürdésre alkalmas idő, akkor viszont meg a Balaton volt hideg. Bizonyos értelemben előnyünkre is válhatott a rosszabb idő: meggyőződésem, hogy jobban összekovácsolódott a társaság így, mintha mindenki egész nap lubickolt vagy napozott volna. Úgy érzem, egyáltalán nem volt probléma a korosztályok között, jól éreztük magunkat együtt, így a Család évében egészen csecsemőtől nagymamáig együtt nyaralva, s a „Nemzedékről nemzedékre” mottót is szemünk előtt tartva.

Programokban hála Istennek ezúttal sem szenvedtünk hiányt, nem unatkoztunk a héten. Hétfő este közös játékos ismerkedésen vettünk részt, szerdán Berecz András nagy sikerű mesemondó volt a vendégünk, volt kézműves foglalkozás, műveltségi vetélkedő és hittanverseny is. Számomra az egyik legnagyobb élmény dr. Papp Miklós atya előadása volt, aki a családról, a házasságról tartott nagyon színvonalas, érdekes előadást. Igen látványosra, izgalmasra és hosszúra sikerült a csütörtök esti Ki mit tud, záróeste pedig buliztunk is egyet (no, nem csak Fluorral…)

A hét egyik csúcspontja a püspökeinkkel való találkozás volt csütörtökön, ám a katasztrofális idő kicsit átírta a forgatókönyvet: a szigligeti kirándulást hamarabb be is fejeztük a tervezettnél, s Badacsony helyett visszatértünk Fonyódligetre, ahol Fülöp püspök atya vecsernyét végzett, Atanáz püspök atya pedig prédikált.

Az idő a sportlehetőségeinket is befolyásolta, de azért megtaláltuk a módját a focinak, röplabdának és a kosárlabdának is – szerdán egyenesen Soltész Miklós államtitkár úrral együtt rúgtuk a bőrt. A zárás, mint mindig, ezúttal is kicsit szomorkásra sikerült, mert sosem szerettem hazamenni ebből a táborból (de legalább szombat délelőtt belementem a Balcsiba kicsit röpizni, ha már előtte nem tudtam…). Csak az vigasztalt, hogy hosszú vonatozás állt előttünk, ahol még élvezhettük egymás társaságát.

Most meg az vigasztal, hogy kevesebb, mint egy év, s újra Görögtűz…

Nem utolsósorban pedig köszönjük mindazoknak a munkáját, akik akár egy poharat is arrébb tettek a közösségért, s köszönjük Beátának és Vikinek a szervezéssel járó sok-sok munkát és idegeskedést!

Az eseményről képek a képtárunkban találhatók.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum