Csegöld nem egyszerű templombúcsút ünnepelt 2009. szeptember 12-én. A település első írásos emlékétől számítva 800 év telt el. Megtelt a templomunk, mivel együtt ünnepeltek a falu lakói, és az elszármazottként visszatért vendégek. „Az idő és időtlenség között az ünnep a híd.”- mondta ünnepi beszédében Tarcza György polgármester.
Az ünnepi hangulatot a Püspökatya jelenléte emelte. A csegöldiek, megismerhették és találkoztak vele személyesen is. Mindenkit megérintett a liturgián a felemelő imádságos lelkülete, a Liturgia után pedig a közvetlen és barátságos egyénisége, amivel egyé vált a vendéglátóival.
Nagy izgalommal néztünk elébe a készülődésnek. Sütés-főzés, templomkert rendezés, takarítás, és minden olyan munka, ami egy ilyen alkalommal együtt jár. Talán kicsit túlságosan is elfoglaltak minket a külsőségek, és a lelki megújulásra csak az utolsó pillanatokban maradt idő. Például a püspöki-beszéd alatt…
Az evangéliumban Márta és Mária történetét hallhattuk. Elmélkedhettünk azon, hogy melyik a jobb magatartás: Máriáé, aki az Úr lábainál ült és hallgatta őt, vagy Mártáé, aki körülötte tevékenykedett, és felszolgált. Valószínűleg a legjobb megoldás valahol e kettő között van. El kell jutni egy olyan pontra, ahol nemcsak, az a fontos, hogy a szépen megterített asztalon ne legyen egyetlen egy hiba sem-, persze erre sem árt figyelni-, de a legfontosabb az lenne, ha a kettő együtt menne. Tudnánk jó kedéllyel együtt dolgozni az ünnepi előkészületek alkalmával, ezt is Jézusra figyelve tenni. Püspök Atya szerint: „Aki odafigyel az Isten szavára az nem lesz lusta, hanem igazi alkotó ember.”
Persze ez nem feltétlenül csak az egyházi ünnepnapokra vonatkozik. Egy olyan kis faluban, mint Csegöld, ahol a népesség a hétszázat sem éri el és a fiatalok megpróbálnak minél nagyobb helyekre költözni. Ugyanakkor megnyugtató érzés, hogy egy-egy ünnep alkalmával visszatérnek hozzánk. Nem egy emberről tudok, aki visszajött ide a határokon túlról, hogy a rokonait és templomát felkeresse, akár még Amerikából hazatérve is.
Püspök Atya szerint, Isten hívó szava az, amit beengednek az emberek a szívükbe, és így tud fenn maradni egy kisfalu, akár nyolcszáz éven át.
Mindenkinek érdeke, hogy az utódainak, egy szebb és jobb Magyarországot hagyjon hátra. S talán akkor ők is olyan jó kedvvel és viccelődve tudnak elválni egymástól, mint nálunk a búcsúi ebéd végeztével. „ Na, akkor ugyanitt találkozunk nyolcszáz év múlva!”
Hiszem azt, hogy a hit segíthet ebben, ugyanakkor tudom, hogy az ember önmagában nem képes csodára. Össze kell fognunk, meg kell mutatnunk másoknak, hogy mi merünk Máriaként élni. Igenis engedjük, hogy Isten személy szerint is megszólítson minket, mert így választjuk a jobbik részt.
Nagy Bernadett
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum