A KÖZ egy mozaik szócska, melynek jelentése Keresztény Összejövetel a Zemplénben. Idén is, már több mint 2 évtizede felmegyünk az Úrszínváltozás hegyére, hogy megéljük a titkot, hogy lássuk Jézust és felismerjük Őt egymásban. Én vasárnap érkeztem néhány régi baráttal, sok idő kellett az elmúlt egy év történéseit átbeszélni.

Hétfőn nagy-nagy szeretettel vártuk az új táborlakókat. Azokat, akik már sokadik éve jöttek, és azokat is, akik még csak most voltak először. Kevesen voltunk, egy osztályra való, mindössze 25-30 fő. Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, ezért sátorban aludni nem volt tanácsos, így a táborban tartottunk beszélgetős, ismerkedős estet.

A kedd a túrázásról, a zarándoklatról szólt, amikor is Szent Erzsébet útját követve Komlóskára érkezett a csapat. Már lassan a túra elengedhetetlen kelléke az eső is, most se maradhatott el. Sajnos a túrán nemigen vehettem részt egészségi állapotom miatt. A túrán megfáradt zarándokokat finom meleg zöldséglevessel vártuk vissza.

A következő napokban a szentháromság, vagyis az Atya, a Fiú, és a Szentlélek titkait ismerhettük meg.

A szerdai napot főpásztorunkkal, dr. Orosz Atanázzal töltöttük. Segítségével az Atya útjait fedezhettük fel egymásban. Előadásán külsős hallgatók is megjelentek. Felemelő, és megtisztelő volt előadását hallgatni. Az éjszakát a kápolnában virrasztással töltöttük. A virrasztáson, fél órás időbeosztással váltottuk egymást.

A következő napon Obbágy László atya prédikációit hallgattuk, melynek fő témája a Fiú ösvényei voltak. Az ebéd után játékos vetélkedőkkel és sporttal (röplabdával) töltöttük az időt. A helyszínen megtisztelt minket jelenlétével Gulyás Gyula operatőr is, aki felvételeket és riportokat készített. A prédikációkról az egri Katolikus Rádió is készített felvételeket.

Augusztus 5-én, pénteken lehetőségünk volt ellátogatni a Sárospatakon működő Kistérségi Fogyatékosok Nappali Intézményébe, ahol énekeltünk az ellátottaknak, játszottunk, beszélgettünk a gyerekekkel és a gondozónőkkel. Számomra a beszélgetés a gondozónőkkel különösen hasznos volt, hiszen én is hasonló területen tevékenykedek. Az út az intézetbe viszont megviselt, mivel sokat kellett gyalogolni, és a bokám nehezen viselte a megpróbáltatásokat, de megérte a fáradságot.

Délután az ünnepi előesti alkonyati zsolozsmára gyűltünk össze a kápolnában. Ezután számháborúztunk a Bodrog partján. A vacsora végeztével társasjátékoztunk a klubhelyiségben, ahol megalapoztuk az esti buli hangulatát. A záró partit a folyóparton tartottuk, ami fergeteges hangulatban telt.

A reggeli zsolozsmán kevesen jelentünk meg, de az ünnepi Szent Liturgián igyekezett mindenki részt venni. A barátaimmal még felmentünk várba, ahol megnéztük a kiállítást. A búcsúzás természetesen fájdalmasra sikerült, de tudtuk, jövőre találkozunk ugyanitt ugyanekkor…

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum