Urunk színeváltozásának ünnepén szép jubileumnak adott helyet a Létavértes-Nagylétai görögkatolikus templom. Pappá szentelésének 50. évfordulóját ünnepelte, és „aranymiséjét” végezte e napon Főtisztelendő Szalka Béla áldozópap, aki feleségével, Bihari Katalinnal együtt a Szent Liturgiát megelőzően aranylakodalmas áldásban részesült az egyházközség esperes-parókusától, Ft. Szimicsku Ferenctől.

Az aranymenyegzős szertartás evangéliumát követően Ferenc atya néhány gondolattal köszöntötte az ünnepelteket. Felidézte azt a viccesen tanulságos, rövid kis történetet, mely a csokoládét kapó gyermek szájából köszönet helyett elhangzik: „Kérek még!” Valójában ilyen – de pozitívra fordítva – az évek múlásával a házasság is, melyben – a gyermeki mohósággal szemben – mi keresztény módon hálát adunk Istennek egymásért, de jó szívvel, és örömmel kiáltjuk (a vecsernyei „Uram, tehozzád kiáltok”-hoz hasonlóan), hogy „kérünk még” együtt töltött éveket, hitvesi szeretetet, a nehézségekben erőt és kegyelmet. Béla atya és felesége számára is a sok évtizedes szolgálat után még mindig tartogat feladatokat az Isten, melyekben továbbra is „kérhetik még” az ünnepi imádság szavával: „őrizd meg e szolgáidat, amint megőrizted őket eljegyzésük idejétől a mai napig, teljesítsd minden jó kérésüket, öntsd ki rájuk… irgalmadat, és ajándékozz nekik hosszú életet jó egészségben, s minden erényben előhaladást”.

Az egyházközség ajándékának átadása után kezdetét vette az ünnepi Szent Liturgia, melynek szónoka Kanyó Árpád pocsaji helyettes lelkész volt, s az ünnepelttel együtt koncelebráltak Fodor István, id. Szabó Sándor és Szabó Péter nyugdíjas paptestvérek, valamint Barna Gyula hosszúpályi római katolikus plébános. Megtisztelt jelenlétével, és velünk imádkozott e délelőttön Létavértes polgármestere, Menyhárt Károly úr is.

Az ünnepi homília Péter apostol felkiáltásából kiindulva – aki „azt sem tudva, mit beszél, elámulva mondá” (hajnali szolgálat, dicséreti sztichira) a „Jó nekünk itt lenni” szavakat – az aranymisés választott – és e beszámoló címében szereplő – szentírási idézetével összekapcsoltan világított rá a pap ikon-szerepére, valamint a Zsidókhoz írt levél főpapjának követendő eszményére, s tette mindezeket az ünnepelt életútjának keretébe állítva. A Fil 3,14 szakaszhoz kapcsolódóan Béla bácsi is sokat „futott”, sok szolgálati helyet megjárt – Ózd, Mezőladány, Kenézlő, Fábiánháza, Hajdúdorog, Baktalórántháza, Rudabányácska – és mindenütt maga is kereste, de papságával mutatta (!) is az utat, tudta az isteni igazságot, szerette az életet akkor is, ha voltak sikerek, akkor is, amikor kudarcok következtek. Mindezt meggyőződéssel, hittel, szeretettel tette azért, hogy életünk további, hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, és Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk minden szolgálatért. Egy biztos: ma is tanulhatunk munkabírásából, jó kedélyéből, hogy mi se megkeseredett fiatalok (fiatalabbak), hanem a példából tanuló jobb keresztények lehessünk. Az aranymisén különösen sem feledhetjük a papszentelési imádság szavait, és tudatosítjuk több évtizedre visszanézve: „az isteni kegyelem mindenkor pótolja a hiányokat”, akármilyen hihetetlen, de még az én életemben, papságomban is! A Szent Liturgia végén Szalka Béla atya mondott köszönetet elsősorban a Jóistennek, majd minden hívőnek a feléje tanúsított szeretetért, és a sok segítségért.

Az ünnepség jó hangulatú szeretetvendégséggel zárult a templom udvarán felállított sátraknál. Köszönet mindazoknak, akik – esperes úr vezetésével – a szervezésben fáradoztak, hogy a közös imádság után terített asztal, jó hangulat várja „odakint” is a vendégeket! Ritka esemény az aranymisével egybekötött aranylakodalom, amint egy, az ünnepségen részt vevő bedői lakos egyszerűen megfogalmazta: „Több, mint hatvan évet megéltem, de aranylakodalmas áldást még nem láttam”. Ezért mi is hálát adunk a Gondviselő Atyának, hogy papi (!) aranylakodalom résztvevői lehettünk!

Isten áldása kísérje jubiláló paptestvérünket és családját még számos éven át!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum