A Nyíregyháza-kertvárosi Görögkatolikus Egyházközség hívei 2017. szeptember 17-én jubileumot ünnepeltek. Az egyházközség „nagycsaládja” összefogással és hittel, imával és sok gyakorlati segítséggel tartja minden évben – idén már a huszadik alkalommal – a kertvárosi görögkatolikus templom búcsúját, s ha kell a „pap karjait” is.
Mózes második könyvének tizenhetedik fejezete ír arról, miként emelte fel Mózes imádkozásban elfáradt kezeit Áron és Húr: „De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig.”
Dr. Obbágy László parókus atya azért idézte fel a templom egyik táblaképén is látható ószövetségi jelenetet, mert ilyen támogató szeretetet érez és élvezhet már tizenöt éve itt, a huszadik születésnapját ünneplő Nyíregyháza-kertvárosi Görögkatolikus Egyházközségben, és hálás szívvel köszönte meg a templom ünnepi Liturgiáján a híveknek a sok-sok munkát, odafigyelést, a ráfordított energiát és az imádságos alkalmakat. „Mindenért Istené a dicsőség,” – mondta a parókus atya – „de az emberek munkáját értékelni örömteli kötelesség”, így az ikonosztáz keresztjének kerámia plakett változatát akasztotta mindazoknak a nyakába, kiknek érdeme van abban, ahogyan ez a közösség működik.
Ők, de mi, a többiek is mindnyájan a keresztre tekinthetünk, s ez feladatunk is, mert ahogyan a prédikációt tartó Tóth Tamás, a római Pápai Magyar Intézet rektora fogalmazott: „a kereszt hatalmas üzenettel bír, mert a nagypénteket jelképező keresztben ott a húsvét misztériuma, a feltámadás öröme is.”
A Pápai Magyar Intézet kápolnájának és ennek a templomnak a kapcsolódási pontjairól beszélve rektor úr elmondta, hogyan és miért váltott titulust a kis kápolna Rómában, miért választhatták az emberek épp a Szent Kereszt felmagasztalását, melynek ünnepére a kertvárosi templomot is keresztelték. „A keresztre kell tekintenünk, a Szent Kereszt ad vigasztalást és erőt.” Még az olyan kegyetlen történelmi időkben is, melyekben a kereszt, Jézus vagy az Isten tabutéma volt, „az egyházi intézmény emeletén pedig még a lift sem állhatott meg” – mesélte az atya.
„A szenvedésben, akár a fizikai fájdalomban is, a keresztre kell tekintenünk, mert azt mutatja meg, hogy volt értelme a mi szenvedésünknek. Krisztus keresztje a mi dicsőségünk, útjelzőnk. Nem véletlen, hogy a körmenet élén viszik a keresztet: azt követjük, mert ha sok nehézségen keresztül is, a kereszt elvezet minket a dicsőségbe, elvezet minket az örömbe.” – erősítette meg a Szent Keresztet ünneplő hallgatóságát Tóth Tamás, vatikáni nagykövetségi tanácsos.
A Szent Liturgiát dr. Ivancsó István főesperes atya vezette, koncelebrált Mosolygó Béla egyházmegyei kancellár atya, Polyák Imre, szemináriumi spirituális atya, Polgári Bence, szemináriumi prefektus atya, és Obbágy Miklós atya.
Mosolygó Béla atya tolmácsolta Szocska A. Ábel apostoli kormányzó atya köszöntő és méltató szavait, hiszen a házigazda a Nyíregyházi Egyházmegye Hitoktatási Irodájának vezetőjeként és több hittankönyv írója és szerkesztőjeként nemcsak az egyházközségét, de a fiatal nemzedékeket is a Szent Kereszt felé tereli.
Az egyházközség személyes és közösségi terhei is elviselhetőbbek együtt. De nem csak a szenvedésben jó társat találni: a terített asztalt is –amellyel minden vendéget vártak –, az ünnepet is jobb közösen eltölteni.
Forrás és fotó: Polyákné Tóth Nóra
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |