Ökumenikus hálaadás Leveleken

A 950 éves évforduló „szép alkalom, hogy hálát adjunk a Jóistennek” kezdte beszédét Szocska A. Ábel apostoli kormányzó az egy éves rendezvénysorozatot záró ökumenikus szertartáson 2017. szeptember 24-én Leveleken. Prédikációjában felidézett egy tanmesét egy városról, melynek határában egy öregembert szólítanak meg a városba érkezők. Az öreg ugyanarra a kérdésre (Milyen ez a város?) annak függvényében válaszol, ahogyan a kérdező beszél. Hogy milyen lelkülettel érkezünk meg valahová, az nagyban befolyásolja, hogy milyen lelkületet fedezünk fel adott helyen. A jó lélek, a jóságos lelkület pedig Pál apostol szavai nyomán így tehető magunkévá:

  „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.” Fil4, 4-9

Felföldi László atyát, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye helynökét a 950 éves nagyközség történeti feljegyzései, pontosabban a feljegyzések mögötti láthatatlan történetek indították szólásra, melyek egy közösség, egy település életének három meghatározó tartóoszlopa, a templom, az iskola és a család zárt ajtói mögött íródnak észrevétlenül (jó esetben) értéket teremtve. „Minden azon múlik, hogy mi történik, miután becsuktuk magunk mögött a templom, a tanterem vagy a családi ház ajtaját.” – fogalmazott a helynök atya. A fel nem jegyzett, mégis meghatározó láthatatlan történetek, olyan gyökeret adhatnak az embernek, mint az akácé, mely mélyre hatol és elsodorhatatlan. Ahogyan Váci Mihály Akác című versét idézte a szónok:   

„Sivár vidék hűséges fája

A menekülő porszemek

elé veti magát, megállva

elfolyó barázdák felett.

Körötte a silány homok

minden egy szellő-rezdülésre

omlik, változik, - ő konok

haragvással markol a mélybe!”

A református egyház képviseletében dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese szónokolt. A 38 nemzedéknyi születésnap ünnepére olyan ajándékkal érkezett, melyből bőséggel jut mindenkinek, aki részesülni akar belőle. Ez az ajándék maga a boldogság, amely a 33. zsoltár 12. verséből így olvasható ki:

Boldog a nép, melynek az Úr az Istene, a nép, amelyet örökségül választott.

Forrás és fotó: Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye