Madridi látogatás során a Szentatya külön találkozott a szerzetes nővérekkel az El Escorial Szent Lőrinc monostorában. Köszöntésében a pápa a következő tanítást adta a nővéreknek:

Kedves Fiatal Nővérek!

Az Ifjúsági Világtalálkozón, melyet itt, Madridban ünneplünk, nagy öröm nekem, hogy találkozhatom Veletek, akik az Úrnak szenteltétek fiatalságotokat. Nagyon köszönöm szívből jövő köszöntéseteket. Hálámat fejezem ki Madrid bíborosának, aki ezen a magával ragadó helyen, az Escorial Szent Lőrinc monostorában szervezte meg ezt a találkozót. Miként ennek híres könyvtára a Szentírásnak és a különböző szerzetesközösségek reguláinak fontos kiadványait őrzi, úgy őrizze hasonló gondossággal az Úr Igéjét a ti hűséges életetek, amellyel a nektek szóló hívásra válaszoltatok, s amely mindnyájatok sajátos lelkiségében hangzik tovább.

Drága Nővérek! Minden karizma evangéliumi szó, amelyet a Szentlélek hív életbe az ő Egyházában (Jn 14,26). Igen, a megszentelt élet „az Isten Szavának meghallásából, az Evangélium befogadásából élettörvényként születik. A Krisztus-követő élet, a szüzesség, szegénység, engedelmesség, nem más, mint az Isten Szavának élő exegézise (…) Ebből születik minden karizma, és minden szerzetesi szabályzat ennek kifejtése akar lenni, megrajzolván azt a keresztény életutat, amelyet az evangélium gyökeres megvalósítása jellemez” (Dei Verbum 83).

Az evangélium gyökeres megvalósítása arra törekszik, hogy „Krisztusba gyökerezve, Őrá épülve erősödjön a hitben” (Kol 2,7). A megszentelt életben ez azt jelenti, hogy egészen a szeretet gyökeréig, Jézus Krisztusig hatol osztatlan szívvel, hogy semmit ne tegyen Krisztus szeretete elé (Szt. Benedek Regula, 4.fej. 21), s mindezt abban a jegyesi kötelékben, amelyet olyan szentek éltek meg, mint Limai Szent Róza vagy Arnizi Szent Raffael, a Világtalálkozó ifjú pártfogói. A Krisztussal való személyes találkozásotok, amely a szerzetesi életeteket táplálja, kell, hogy tanúságot tegyen arról az erőről, amely a ti életetek is átváltoztatta. Ma ennek különleges jelentősége van, amikor „Istennek egyfajta „megfogyatkozása” figyelhető meg, egyfajta elaltatása, sőt kifejezetten a kereszténység visszautasítása, a kapott hit kincsének megtagadása, amely azzal a veszéllyel jár, hogy az ember elveszíti saját mély önazonosságát" (Üzenet a Világtalálkozóra 1). A relativizmussal és a középszerűséggel áll szemben ez a radikális magatartás, amely tanúságot tesz arról, hogy a szerzetesi élet nem egyéb, mint ahhoz az Istenhez való csatlakozás, akit mindenek fölött szeretünk.

Az evangélium gyökeres megvalósítása, mely a szerzetesi életet jellemzi, az Egyházzal való gyermeki közösségben valósul meg – Isten gyermekeinek abban az otthonában, melyet Krisztus alapított. A Pásztorokkal való közösségben, akik az Úr nevében hirdetik az Apostoloktól, az Egyház Tanítóhivatalától és a Keresztény Hagyományból kapott hitet. A saját szerzetesi rendetekkel való közösségben, amely hálával őrzi saját nemes lelki örökségét, s amely ugyanakkor nagyra becsüli a többi karizmát is. Az Egyház többi tagjával, vagyis a hívőkkel való közösségben, akik arra kaptak meghívást, hogy saját hivatásuknak megfelelően szintén ugyanarról az Úr Jézusról tegyenek tanúságot.

Az evangélium gyökeres megvalósítása végül kifejezi azt a küldetést, amelyet Isten bízott rátok. Egyrészt a szemlélődő élet által, mely az Isten Szavát a klauzúra csodálatos csöndjében fogadja be, és amely csodálva imádja annak szépségét abban a magányban, ahol csak Isten van jelen. Másrészt az apostoli élet különböző formáiban, ahol mint barázdákban az evangéliumi magvak megfogannak: a gyermekek és fiatalok nevelésében, az idősek és betegek gondozásában, a családok támogatásában, az élet szolgálatában, az igazság tanításában, a béke és szeretet hirdetésében, a missziós küldetésben, az új evangelizációban és az egyház apostoli szolgálatának sok más területén.

Drága Nővérek! Isten a szentségnek erre a tanúságtételére hív benneteket, hogy feltétel nélkül és egészen közvetlenül közelről kövessétek Jézust a neki szentelt életben, a közösségben és a küldetésben. Az Egyháznak szüksége van a ti lelkes hűségetekre, amely Krisztusra épül és Benne gyökerezik. Köszönet ezért a ti nagylelkű, teljes és folyamatos válaszotokért, amelyben igent mondtatok a Szerető Isten hívására. Ez lelkesíti, bátorítja és tanítja a többi fiatalt is. Ezzel a lelkesedéssel kérem Istent, hogy jutalmazzon meg benneteket gazdagon a neki szentelt élet bőséges áldásaival ezekben a napokban az Ifjúsági Világtalálkozón. Én pedig tiszta szívemből megáldalak titeket. Végtelenül köszönöm!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum