Augusztus 20-án Máriapócson Szent István ünnepét az összetartozás jegyében, a felvidéki testvérekkel együtt ültük meg.

A felvidéki magyar esperesi kerület esperese Királyhelmecről, mint főcelebráns, prédikációjában elmondta, hogy Szent Istvánnak nagy döntéseket kellett meghoznia, melyek meghatározták egész nemzetünk jövőjét. Életstílust váltottak a nomád magyarok, letelepedtek. Ez nem kis teljesítmény, mert kulturális sokkot is okozhatott volna, mint amilyen kulturális sokkot mind a mai napig nem hevertek ki pl. a mongolok, a dél-amerikai indiánok az európaiakkal találkozva.

Szent Istvánnak választania kellett a pogányság és a kereszténység közöt, és a „jobbik részt választotta”, ahogy az evangélium fogalmaz Mária és Márta történetében. Szent királyunknak választania kellett a családja és a kereszténység közt, és ez utóbbit választotta, amikor nem unokatestvérének, Vazulnak adta át a koronát, hanem a Szűzanyának ajánlotta fel, Jézusra építvén országát.

Szent István király a Nagyboldogasszony tisztelője volt. Mint ahogy minden ember azt ajánlja fel a Szűz Anyának, amije van, pl. életét, családját, betegségét, így Szent István – király lévén – az országát, népét, koronáját ajándékozta az Istenszülőnek. Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge – mondta Szent István, így mi is arra törekedjünk a Szent István-i Nagy-Magyarországon, az egész Kárpát-medencében minden nemzetiség, hogy tiszteljük egymás nyelvét, kultúráját. Nincs más megoldás ezen a téren, mint Szent István útja.

Akarjátok ezt a királyt? – kérdezte a magyar néptől a főpap, Szent Istvánra mutatva, a királlyá kenése napján, a liturgián. Igen, akarjuk, és ma is ilyen vezetőket kívánunk a nemzetünknek, akiknek a keresztény értékek megnyilvánulnak a magánéletükben és a politikájukban is, és akkor újabb 1000 év múlva is lesz magyar szó a Kárpát-medencében.

Szent István nem tévesztette szem elől, hogy a hatalmát kitől kapta: Istentől. Azért volt nagy király, mert hatalma ellenére le tudott térdelni az Istenszülő előtt, amikor emberileg kilátástalan helyzetben volt a családját illetően, nemzetét nézve, hiszen meghalt a trónörökös Szent Imre királyfi.

Hálát adhatunk az ezeréves történelmünkért, mert bár voltak vérzivataros éves, évtizedek, de a Szűzanya mindig vigyázott ránk. Nem adhatjuk fel örökségünket, melyet Szent István hagyott ránk – békében egymás mellett élni. Szent István jobbja adjon áldást minden magyarra, minden népre. Ámen.

Az ünnepi liturgián a Szent Efrém egyházzenei férfikórus csillogtatta meg tudását, dr. Bubnó Tamás karnagy vezetésével. Urugvay és Argentína után érkeztek vendégszerepelni Máriapócsra. A Szent Liturgia végeztével Sebestyén Márta népdalénekes művésznővel adtak közös koncertet. A tizennégy fős kórus igazi bizánci hangulatot teremtett. Bubnó Tamás karnagy a Tomkins énekegyüttes alapító tagja volt, jelenleg egyházi éneket tanít Budapesten és Nyíregyházán is. A Szent Efrém az ország egyetlen hivatásos bizánci kórusa. Bubnó Tamás saját maga is gyűjtött Kárpátalján énekeket, melyek nem pusztán énekek, mint ahogy a bizánci zeneművek sem csak zenék, hanem egyben imádságok is. Görögkatolikus egyházunk felismerte, hogy sokat veszítene, ha nem tartaná fontosnak az ősi egyházzenét. A Szent Efrém kórus felvételeiből már több mint tízezer lemez kelt el. A máriapócsi szereplésről is készült rögzített hanganyag. A Szent Liturgia végén a kórus együtt énekelte a néppel a Himnuszt.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum