Adjuk át örömhírként házasságról szóló tanításunkat! – Családpasztorációs papi találkozó Leányfalun

A leányfalusi Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház, az őszi  családpasztorációs papi találkozó törzshelyén 2017. szeptember 25-én sok fiatal között ültek a visszajáró, idősebb atyák. A kápolna megtelt. Idén meglepetés résztvevőkkel gazdagodott az őszi családpasztorációs találkozó hagyományos közönsége. Obbágy László, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiatanára elhozta a felsőbb évfolyamok hallgatóit.

Nagyon fontos, hogy jegyesoktatásunk kimozduljon az életvezetés síkjáról, és mélyebb teológiai látással közelítsünk a felkészítéshez. „A házasság a Szentlélek műve, misztérium a létrejötte, a mi feladatunk ennek megsejtetése, a rácsodálkozás útjának vezetése” – összegezte Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferens püspöke az előadásokat meghatározó szemléletmódot.

Bíró László rámutatott, hogy a házassági felkészítés egyszerre kommunikációs és teológiai problémát is rejt: „Világunk szekularizálódik és szexualizálódik. A fiatalok ma előbb élik a szerelmet, mint ahogy megérnének egy kapcsolatra. Nekünk az a feladatunk, hogy megtaláljuk a nyelvezetet, mellyel át tudjuk adni azokat az értékeket, melyek Egyházunk kincsei.” A családreferens püspök párhuzamot vont a keresztség és a házasság szentsége között: mindkettő új életre vezet, és akkor végezzük jól a felkészítést, ha nem egy szép szertartásra, hanem egy boldog életre készítünk fel. „Térdet hajtunk a pszichológia igazságai előtt, de hangsúlyozzuk a szentség erejét” – mutatott rá az önmegváltás hitének téves útjára. Bíró László szerint fennáll az a veszély, hogy azt kínáljuk, ami az emberek körében népszerű, amire a világ figyel, és eközben saját gazdagságunkat elhanyagoljuk, s ha korlátokba ütközünk, elengedjük saját értékeinket.

A házasságra, családi életre való felkészítés, a jegyesek, fiatal házaspárok kísérése témájával foglalkozó előadások más-más szemszögből közelítették meg a mai gyakorlatot. Papp Miklós görögkatolikus lelkipásztor, morálteológus a házasság, család utáni vágy felszítása, teológia és életvezetés, a szentségek és a családi élet, a házasság szentségének dinamikus karaktere és a keresztény boldogságfogalom gondolatkörei alapján hangsúlyozta, hogy az esküvő ne csupán társadalmi esemény, hanem a házasság szentségének felvétele legyen.

Örömhírként adjuk-e át a házasságról szóló tanításunkat? Hogyan válhat a hit átadásának lehetőségévé a házasságra való felkészítésünk? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Székely János szombathelyi megyéspüspök előadásában, miközben saját felkészítési gyakorlatát is bemutatta. Olyan megközelítést ismerhettünk meg, mely egyszerre készít fel az életre és vezet be a hit titkába.

A főpásztor szerint a házasság szeretetközösség voltát kell hangsúlyoznunk; azt megmutatni az embereknek, akkor élhetünk teljes életet, ha szeretünk, ha megtanulunk szeretni. „Krisztus keresztjében érthetjük meg a szeretet titkát, a kereszt hirdeti a totális önátadást, ennek a totális szeretetnek a szépségét kell hangsúlyoznunk.” Ha tudunk pozitív fogalmakkal – nem tilalmak sorával – beszélni a házasságról, akkor meg tudjuk szólítani azt a sokaságot, akik nem vallásgyakorlók, de érdeklődnek az Egyház iránt: mintegy 200 ezer ember jár misére, de 5 millió azok száma, akik nyitottak felénk. Igényesen kell adnunk, meghívva, felkínálva, befogadva, annak szellemében, hogy aki többet kapott, attól többet követeljünk, aki kevesebbet, attól kevesebbet. Székely János saját gyakorlatát három téma köré építi: foglalkozik a hit kérdésével, a beszélgetések kibontják, miért szentség a házasság; a párkapcsolat alaptörvényei átbeszélésével életvezetési útmutatást nyújt; és kiemelten foglalkozik a gyermekvállalás, a nevelés témakörével.

Ugyancsak a katekumenális megközelítés jellemezte a házasságra való felkészítés szellemiségét Nobilis Márió előadásában. A Sapientia Főiskola adjunktusa II. János Pál Fides et ratio kezdetű enciklikájának gyakorlati alkalmazásával foglalkozott.

A Roska Péter és Csépányi Gábor vezetésével, A magyar családokat érő bioetikai kihívások az Egyház tanításának fényében címmel tartott fórumon nehéz kérdések – a termékenység problémái, az elváltak helyzete – vetődtek fel, ezek esetében fontos lelkipásztori szempont a compassio, az együtt szenvedés – hangsúlyozta az alapvető hozzáállást Bíró László.

Növekedés a hitben, növekedés a szeretetben címmel Jean-Yves Brachet domonkos szerzetes a lelkipásztornak a házasság kísérésében betöltött szerepéről, Szabó Tamás a keresztség és a házasság szentségéről, Bárány Béla a fiatal házasok kíséréséről, Nagy Károly a katekumenális szellemű kísérésről beszélt. A Hodász András, Felföldi László és Gáspár István lelkipásztorok részvételével tartott kerekasztal-beszélgetés a katekumenális felkészítés elméleti és gyakorlati vonatkozásaival foglalkozott.

A találkozó zárónapja az „irreguláris” családok kíséréséről szólt. Madocsai Bea, az Emmánuel közösség tagja volt a téma előadója. Bíró László püspök szerint Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítása kell hogy irányadó legyen számunkra: a gyengeségben kísérni, megkülönböztetni és integrálni. Irgalom és igazság, cselekedet és személy – egyszerre kell mindkettőre figyelnünk, törekedve a harmóniára. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, a fokozatosság törvénye nem jelenthet lefokozást.

Forrás: Magyar Kurír, fotó: Merényi Zita

Nyíregyházi Egyházmegye