What about loosing everyhope?

A szerdai katekézis alkalmával a Szentatya továbbra is a remény témáját elemezte. Figyelmeztetett: ha üres a lelkünk, az a legnagyobb akadály a remény előtt. A csüggedés kísértése pedig elérheti a keresztényeket is; az ókori szerzetesek is ismerték ezt az ádáz ellenséget. „A »dél ördögének« nevezték, mely derékba töri az elkötelezett életet, épp, mikor a nap magasan ragyog. Ez a kísértés akkor lep meg, amikor a legkevésbé várnánk: a napok szürkévé és unalmassá válnak, úgy tűnik, semmilyen értékért nem érdemes tovább fáradozni. Ezt az állapotot akédiának hívják, amely belülről emészti fel az életet, és üres burokként hagyja hátra.”

Ezt az állapotot nem szabad beletörődve elfogadni – hangsúlyozta a pápa –, hanem meg kell küzdeni vele, hiszen Isten örömre teremtett minket. Ebben a küzdelemben, a kimerültség, csüggedtség idején megszólíthatjuk Krisztust, például a Jézus-imaként ismert rövid imádsággal.

„Amikor pedig erőink kimerülőben vannak, és a szorongás elleni küzdelem különösen nehéz, mindig folyamodhatunk Jézus nevéhez – biztat Ferenc pápa. – Ismételgethetjük azt az egyszerű imát, amelynek nyomait ott találjuk az evangéliumokban, és amely számos keresztény lelkiségi hagyomány sarokkövévé vált: »Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!« Szép imádság: »Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!« Ez egy reményt adó ima, mert általa ahhoz fordulok, aki ki tudja tárni a kapukat, meg tudja oldani a problémákat, és segít, hogy előretekintsek, megnyitja előttem a remény távlatát.”

A Jézus-ima – „a szív szüntelen imája” – többféle verzióban ismert; célja Isten állandó jelenlétének átélése Szent Fia nevének ismétlésével. A 6. században írt Doszitheosz élete című műben már a később megszokottá váló formája tűnik fel: „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!”

„A rövid Jézus-ima szerzetesi eredetű, de például az Orosz Ortodox Egyház »világi« hívei körében is közismert és a legtöbbet gyakorolt imádság: »Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön!« Ennek a fohásznak minden eleme bibliai eredetű, és gyökerei az Ószövetségbe nyúlnak, legrövidebb analóg formulái pedig már az evangéliumban is megtalálhatók (például a kánaáni asszony vagy Bartimeus fohászában)” – írja az imádságról Orosz Atanáz püspök a Vigiliában.

„Sínai Szent Gergely szerint »a legbiztosabb ima a bensőséges Jézus-ima. Ez felemészti a szenvedélyeket, mint a tűz a száraz töviseket. A léleknek örömet és gyönyört hoz, és nem enged balra vagy jobbra letérni, hanem egyedül az egyenes utat ismeri. Lelkében forrás zúg, amelyet az életadó Szentlélek tölt el«” – idézi Orosz Atanáz. Részletezi az 1809-ben elhunyt Áthosz-hegyi Nikodémosz munkásságát, aki az ötkötetes Filokáliában foglalta össze a keleti lelkiség e hagyományát; Nikodémosz ragaszkodott hozzá, hogy az Újszövetségnek a szüntelen imádságra vonatkozó parancsa nemcsak a szerzetesekre, hanem minden hívőre vonatkozik, hiszen a szív imája segít visszautasítani a rossz gondolatokat; alázatra, bűnbánatra, önismeretre vezet.

Forrás: Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye