Ezen a gyalogos zarándoklaton az ragadott meg leginkább, hogy lehetőségünk volt közösen gyalogolni és imádkozni. Együtt voltunk kispapok, papok és püspökök, latin és görög szertartású katolikusok az Egri Főegyházmegyéből és a görögkatolikus egyházmegyékből. A magyar zarándokokhoz csatlakoztak az eperjesi görögkatolikus szeminárium szlovák nemzetiségű kispapjai és elöljárói. Ezen a módon tettünk tanúságot arról, hogy Szent Erzsébet útján összekapcsol bennünket a közös hit, egymás nyelvének és liturgiájának tisztelete, szeretete. Bízom benne, hogy kezdeményezésünk sokak számára indítást és meghívást jelent részt venni hasonló zarándoklatokon, hogy egymás értékeit felfedezzük és megbecsüljük. Segítsen ebben mindenkit Árpád-házi Szent Erzsébet közbenjárása!

Ternyák Csaba
egri érsek

A 103. zsoltár ezen versét tapasztalhatta meg mindaz, aki valamilyen módon bekapcsolódott abba a papi zarándoklatba, mely a nemzetek közötti és az egyházon belüli egység megvalósításáért indult 2011. augusztus 22. és 26. között. A zarándoklat célja, hogy előmozdítsa a határokon is átívelő szeretetet, melyre egyre nagyobb szüksége van egyházunknak, akár keleti, akár nyugati. Azt a szeretetet, melynek a papságon belül kell elsősorban megmutatkoznia. Hiszen ha a krisztushívő közöttünk nem látja meg ezt, milyen képpel tér haza?

Utunk során elsősorban a természet mutatta meg azt a harmóniát, amit nekünk is fel kellett ismernünk. Megtanított bennünket az alázatosságra, hogy olykor néhány korty vizet is milyen nagy megbecsüléssel és hálával kell magunkhoz vennünk. Észrevehettük az Isten gondoskodását, hogy utunk a legtikkasztóbb hőségben is a csodálatos bükkerdők kellemes árnyékában folytatódhatott, és amikor ez mégis véget ért, egy terebélyes fa lombkoronája alatt hűvös szellőt küldött frissítő gyanánt.

Zarándoklatunk során mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket. A fizikai fáradtság és az előttünk álló nehézségek mindenütt emlékeztettek minket arra, hogy ne mutassuk nagyobbnak magunkat, mint amik vagyunk. Az olykor igen meredek kaptatók és lejtők emlékezetünkbe idézték Krisztus kereszthordozását. Ezt a kereszthordozást valamiképpen mégis megvalósítottuk, hiszen induláskor ajándékba kaptuk a Szent Kereszt egy szilánk ereklyéjét, mely utunk során folyamatosan velünk volt.

„Az emberi lét egész törvénye abban áll, hogy az ember meg tudjon hajolni a végtelenül nagy előtt” – írja Dosztojevszkij. Ez a végtelenül Nagy volt az, Aki folyamatosan vezérelte utunkat, továbbvitte lépteinket, még akkor is, amikor már a kassai aszfalt, a rekkenő hőség vagy emberi tűrőképességünk megálljt parancsoltak volna.

Isten segítségével mindannyian megérkeztünk a kassai dómba, ahol valóban hálát adhattunk zarándoklatunkért. A szentmisét Ternyák Csaba egri érsek pontifikálta a jelenlévő görög és római katolikus papok koncelebrációjával. Isten áldja meg mindazokat, akik zarándoklatunkat lehetővé tették!

„Áldott legyen az Úr, áldott legyen az Úr minden nap! Szerencsés utat készít nekünk a mi üdvösségünk Istene. A mi Istenünk a szabadító Isten!”

Pásztor Gergely

Minden ember életében vannak utak, és az utakon kitűzött célok. Az elmúlt héten is egy utat jártunk végig, mégpedig Szent Erzsébet útját. És a nemes cél az a magyar-szlovák megbékélés, hogy bár két nyelvet beszélünk, de a Krisztusi hit összekapcsol bennünket. Öt nap, ahol barátságok fűződtek, hatalmas lelki élményeket élt át az ember, ez mind-mind olyan dolog, amire az embernek szüksége van ebben a felgyorsult világban. Szent Erzsébet szülővárosától indulni, végigszemlélni azt a csodát, amit az Isten megteremtett, és imádkozva végigmenni ezen az úton, s így eljutva a Kassai Szent Erzsébet dómig egy felemelő dolog. Amerre csak mentünk, mindenütt kedves fogadtatásban volt részünk. Az őszinte szeretet és jószándék szinte sugárzott minden ember arcáról, akik fogadtak bennünket, zarándokokat. A püspök atyák vezetésével még azt is átélte az ember, mikor a pásztor és a nyája együtt van. A legmeghatóbb pillanat a közös magyar nyelvű szentmise volt a Kassai dómban. Mindenkinek ajánlom, egyszer járja végig ezt az utat, akár közösségben, akár egymaga, és felejthetetlen lelki élményben lesz része.

Szabó Attila
sárospataki káplán

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum