Pilgirms from Nyíregyháza to Máriapócs

Az Istenszülő oltalmának ünnepét megelőző napon tartotta hagyományos gyalogos zarándoklatát a Nyíregyházi Esperesi Kerület Obbágy László atya vezetésével. Az orosi indulásra a vállalkozó kedvűbbek már Örökösföldről gyalog érkeztek a zimankós hajnali órákban. Az orosi hívek vendégszeretetét élvezve forró teával és zsíros kenyérrel, Mosolygó Marcell atya vezetésével pedig imádsággal töltődtünk föl a zarándoklat kezdetén. A felkelő nap aranysárga sugarai jólesően simogatták fázós tagjainkat, s az idő is tavaszias lett, mire Napkorra értünk. Soltész Mihály atya köszöntő szavai után ismét zsíros kenyérrel, teával és mézédes szabolcsi almával töltekeztünk. Az élen haladó keresztet immár hatvankét fősre duzzadt zarándokcsoport követte. A hetvennégy éves Sanyi bácsitól a nagycsoportos Barnabásig mind kitartóan igyekeztünk az Istenszülőt köszönteni Máriapócsra. Ki mozgás gyanánt, ki hálából, ki felajánlásból. Ismerősök, ismeretlenek; gyerekek, fiatalok, idősek; betegek és egészségesek. A zarándoklaton Obbágy László, Kovács Csaba, Szabó Tamás és Lipcsák Tamás atyák nyújtottak lelki támaszt minden útszéli és erdei keresztnél.

Obbágy atya Zakariást állította elénk példaként és az ő templom-szeretetét, s azt, ahogy az Istenszülő templomban való bemutatásakor – ahogy néhány ikonon is látható – kinyúl, kihajol a templomból a gyermek Máriáért. Így kell papjainknak is kinyúlnia, kijönnie a templomból, hogy a híveket elérje, megszólítsa, megérintse. Ehhez azonban szükségesek a mi imáink is. Csaba atya ezt a gondolatot továbbfűzve emelte ki annak fontosságát, hogy egy papnak nem csak a templomban, de főleg azon kívül van feladata, hiszen nem csak a templomban, hanem azon kívül élünk és alkotjuk az élő Egyházat. Mindannyian, a zarándoklaton résztvevők és az otthonmaradók is egyenként az Egyház, Krisztus testének tagjai vagyunk, ezt pedig büszkén hirdetnünk és méltón megélnünk kell.

Lipcsák Tamás atya is arról beszélt, hogy keresztényként jelek vagyunk a világban, Krisztus keresztjének hordozói, mely terhet nem kényszerből, hanem odaadásból kell hordoznunk. Úgy, ahogy Zakariás és Erzsébet hordozták a kisded keresztelő szent Jánost Heródes gyilkos katonái elől menekülve- folytatta később Obbágy atya.  Míg Erzsébet vigyázott a gyermekre, Zakariás a templomba, az Úrhoz sietett, az imádságot választotta, mikor a gyermeke élete forgott kockán. Nekünk, szülőknek is legyenek ők példák. Gyermekeink lelke és élete ugyanis veszélyben van. Nem Heródes gyilkos katonáitól, hanem a mai világ és a jövő materiális, istentelen törvényeitől, szokásaitól, divatjától, mely vad oroszlánként támad gyermekeinkre és mindent megtesz, hogy lelkük felett átvegye az irányítást. Erzsébethez hasonlóan óvjuk gyermekeinket, Zakariást pedig a templomba járásban, az Úrba vetett hitben kövessük. Ő legyen az első, akihez baj esetén fordulunk, rá támaszkodjunk, belé vessük bizodalmunkat minden időben. Lipcsák Tamás atya hozzátette: ami miatt még nehezebb dolgunk van, az az, hogy a gonosz már nem vad oroszlánként, hanem köntösben, álruhában, szelíd bárányként, mézes-mázasan, fondorlatosan környékez meg bennünket, különösen a jelként világító keresztény embereket. Ezért is fontos, hogy minden bizodalmunkat az Istenbe vessük, és a korai keresztény vértanúk erős hitével valljuk meg őt.

Szabó Tamás atya azt mondta, nem csak mi zarándoklunk Máriához, hanem ő is hozzánk, a mi életünkbe. Ahogyan az életét is meghatározták a nagy utazások – Betlehembe, Egyiptomba, Jeruzsálembe – most is eljön hozzánk. Nem csak a kegykép országjárásakor, de hétköznapjainkban is, hogy velünk legyen, vigaszt és oltalmat nyújtson. Mi is eljövünk hozzá, a mi pócsi Édesanyánkhoz, hogy hálát adjunk neki, hogy lerakjuk terhünket, hogy erőt merítsünk belőle, majd hazamenjünk – ki ki a saját családjához, saját életébe, és az Istenszülőből merített erővel éljünk tovább jelként a világban, hogy aztán ismét és ismét visszatérjünk a máriapócsi Istenszülőhöz.

Az Istenszülő oltalmát kiterjesztette fölénk az egész zarándoklat alatt. Nyárias melegben, szikrázó napsütésben, minden bajtól mentesen, jó hangulatban telt az utunk, hol csöndben elmélkedve, hol parakliszt imádkozva, hol tropárt énekelve. A lelki feltöltődés mellett jutott idő gombászásra, erdei fejenálló-versenyre, ismerkedésre, lelki beszélgetésre, és a napsütéses kora őszi táj csodálatára is.

Köszönjük a szervezőknek, lelki atyáknak, vendéglátóknak, a szervezést, a résztvevőknek a részvételt. Bárotírjuk a parókus atyákat, hogy szervezzék meg a jelentkezők elszállítását az örökösföldi, vagy orosi indulásra, a híveket pedig, hogy jöjjenek, és jövőre még többen zarándokoljunk együtt az Istenszülő felé.

Király András, fotó: Csatlós Imre és Papp Tünde Judit

Nyíregyházi Egyházmegye