COFFEE PANNONIA
Békét vagy békétlenséget adsz a világnak?
Magyarné Takács Bernadett gondolatai.
Én nem tudom, milyen a háború. Nem tudom , milyen újszülöttként egy kijevi metróalagútban tanulni a világot.
Nem tudom, milyen egy táskával a gyönyörű kislányomat kézen fogva baktatni a határ felé..
Nem tudom, milyen matracon tölteni az éjszakát a kényelmes ágyam helyett…
De látok szép, büszke embereket, apró gyerekeket, komoly férfiakat, kedves nőket; s nem őket látom, hanem a félelmet a szemükben.
S a félelem a szeretet ellentéte. Nem tudom, milyen a háború, de azt tudom, hogy soha senkinek nincs joga félelmet ültetni a másik szívébe egyetlen másodpercre sem.
Most amikor együttérzésünk jeleként békegalambot teszünk a profil képünk elé, vajon átgondoljuk-e, hogy mit jelent? Hogy Noé madara azt jelképezi, nem kell félni tovább? Hogy nem ördögi nagyhatalmakkal kell elsősorban szembehelyezkednünk, mert bár nagyon romantikus, de kényelmes is? Hogy az a Galamb azt jelenti, hogy te, én, mi ebben a pillanatban átgondoljuk, hányszor keltünk félelmet másokban a puszta megjelenésünkkel, a kiszámíthatatlanságunkkal,a nevetséges hisztinkkel? Így kezdődik majd a "világbéke".Mert világégés akkor van, ha a sok kis magánháborúnk összeadódik. Szépek ezek a galambok, de mi vajon a saját kis Királyságunkban hogy ébredünk ma? Szárnyalni hagyjuk azt a madarat, vagy éppen tépkedjük a szárnyait?
Tévedés ne essék, a háború nem ismer országhatárt, s gyakran a szívekben zajlik, hogy aztán a leggyengébb pontokon, fizikai alakot öltsön… S mi mindannyian felelünk érte minden Békénkkel és minden Békétlenséggel, amit a világhoz adunk…
Magyarné Takács Bernadett
