Az egyik orosz klasszikus írja le egy ember sokáig gyűjtött arra, hogy elzarándokoljon a Szentföldre. Amikor összegyűlt a pénze egy látomásban Krisztus jelent meg neki egy leprás képében, aki azt mondta neki: Ne menj el a Szentföldre, add oda a pénzed a szegénynek, járd körbe ezt az embert, aki az Isten temploma, és ugyanúgy a Szentföldön jártál. Most mi zarándoklatunkon, amely nem egy ember útja volt, hanem a Rózsák terei közösségé, megérezhettük a közösség úton léte valóban a Krisztussal való találkozást adja számunkra.

A Szentföldre menni nem utazás, hanem sokkal inkább visszatérés lelki gyökereinkhez, megismerése a valódi krisztusi embernek. A zarándoklat messze földre, mégis oly közelre, életünk középpontja, a krisztusi ember felé folyt. A megrendítő Jézus követés valóban mindannyiunkat megérintett és minden jelenlévő, megérezte még jobban Jézus Krisztus így érint meg minket, hétköznapjainkban is, csak figyelmünk hiánya miatt nem érezzük úgy mint a Szentföldön.

Szeptember 3-án ötvenöten indultunk neki a közös visszatérésre önmagunk középpontja felé. A reptéri szokásos izgalmak, a meghallgatások részletessége még jobban megerősített mindenkit valódi zarándoklat ez, mely mindig lemondással és alkalmazkodással is jár.

A hajnali érkezés után Cezáreában a tengerparton csodálhattuk a napfelkeltét. Ezután a Karmel hegyi Illéshez látogattunk, majd a nap legfontosabb pontjaként Názáretbe látogattunk. Az Angyali Üdvözlet bazilikájában végeztük első Szent Liturgiánkat, mely a templom központi oltárán, a Názáreti ház előtt történt. A kora reggeli Szent Liturgia mindannyiunknak nagy lelki feltöltődést jelentett. Abban a kegyelemben részesültünk, hogy végeztünk Szent Liturgiát Kafarnaumban Péter háza fölött, Kánában, ahol megáldottuk a házasokat, akik között olyan is akadt, aki egy évvel ezelőtt a Rózsák terén, ugyanezen a napon mondta ki Krisztus előtt az igent a másik személyre. A Születés bazilika a később említett Anasztázisz bazilkával jelentette számomra az igazi jelenlétet, megérkezést, találkozást. Mindkét helyen abban a kegyelemben volt részünk, hogy a szokásos tömeget elkerülve, csendes órácskát tölthettünk itt. A születés helyén mivel csak mi néhányan magyarok voltunk lent elénekeltük a „Krisztus születik” kánon első és kilencedik irmoszát, majd karácsonyi népénekeket. A Getszemáni templom misztikája felidézte bennünk Krisztus áldozatának nehézségét, átimádkozott voltát, amellyel éreztük Jézus nem megmagyarázta a keresztet, hanem hordozta. A következő Liturgikus hely az Anasztázisz, vagy Szent Sírként ismert bazilika volt, ahol szintén Szent Liturgiát végeztünk. A csendes percek valóban megérlelték bennünk, hogy valóban nincs értelmetlen szenvedés, csak fel nem ajánlott szenvedés. A keresztet megérezhetjük életünk minden nehézségében, és fontos megérteni Krisztus áldozata végérvényes, és ő az, aki mindörökké segít a mi kereszthordozásunkban. A záró Szent Liturgia Ain Karemben Keresztelő Szent János születésének templomában volt, ahol átélhettük mennyire fontos a keresztény ember hitvallása a világban.

Felsorolásunk persze nem lehet teljes, ahogyan a János evangéliuma záródik, ha mindent le szeretnénk írni, valóban a világ összes könyve sem lenne elegendő a befogadásra. Jézus Krisztus nyomában járva valóban átélhettük mennyire megváltoztatta a Szent Földön élve az egész világot, illetve annak történelmét. A Genezáreti tó, Jerikó, a pásztorok mezeje, Jeruzsálem vagy a Holt tenger felkeresése mind segített bennünket abban, hogy ez a lelki visszatérés önmagunkhoz még mélyebb és erősebb legyen.

Nagy szeretettel köszönjük meg a kedves testvérek hősies türelmét, a közösség áldozatait, hiszen minden zarándoklat formál és átalakít, társsá, zarándoktárssá teszi az embert. Köszönet Boronkai József diakonus atyának a vezetésért, Kruppa Levente rózsák terei parochus atyának az együtt végzett közös szolgálatokért, szentbeszédekért.
Előttünk a feladat tegyük „szent hellyé életünket”, mindig azt a helyet ahol vagyunk. Fontos, hogy sokszor elmondhassuk nemcsak a Szent Földön járva, hanem Krisztust követő életünkkel, példánkkal, - hiszen csak akkor válik igazán belső visszatéréssé, ha életünkben, hétköznapjainkban megvalósítjuk - szent az a hely ahol állsz!

Jármi Zoltán

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum