Wass Albert azonos című verse jutott eszembe a Komlóskán eltöltött csöndes imagyakorlat után.

Augusztus 22-én este vecsernyével kezdődött és 24-én vecsernyével zárult ez a röpke két nap. 22-én Komlóskára érkezett az a gyalogos zarándokcsoport, amely Atanáz püspök atya vezetésével Sárospatakról Kassára indult. Komlóskáig Fülöp püspök atya is elkísérte a zarándokokat, Szilárd püspök atya a falu határánál csatlakozott a zarándokokhoz, így három püspök vezette be a zarándokokat a templomba. A vecsernyét Szilárd püspök atya vezette. Vecsernye után Fülöp atya és Atanáz atya maga köré gyűjtötte a nyáját. A gyalogos zarándokokat a kultúrházban vacsora várta és a faluban, míg a lelkigyakorlat résztvevői a már jól ismert ruszin házban kaptak szállást és teljes ellátást.

Fülöp püspök atyával együtt húszan voltunk. Többen ismerősként köszönthettük egymást. Ki vezette a lelkigyakorlatot? A Szentlélek vezette, akit naponta többször hívtuk segítségül. Az ott eltöltött idő majdhogynem szüntelen imádsággal telt. A napirend 6 órakor utrenyével kezdődött. Délelőtt a III. és VI. imaórát, délután a IX. imaórát és vecsernyét végeztünk. A többi időt a Jézus-ima gyakorlásával töltöttük.

A hely kiválasztása nagyon jó ehhez a lelkigyakorlathoz. Komlóska egy völgyben fekszik, s a mobilhálózatok még nem tudták „behálózni”, tehát nincs térerő. Hiába visz az ember mobiltelefont, nem tudja használni.

A lelkigyakorlat alatt teljes szilenciumot tartottunk. A ház környékén nincs autóforgalom, csak néha egy-egy traktor kapaszkodott fel a hegyre. Patak csörgedezése kísérte az imáinkat. Szüntelen csobogott. Egymást segítettük, erősítettük, amikor püspök atya kérdezett érzéseinkről, tapasztalatainkról. Hol szárnyal a lelkünk, hol pedig ágál, kapálódzik. Hátfájás, zsibbadás, fáradság, álom kerített hatalmába. Az elszundításról egy anekdotát mondott püspök atya: Kis Szent Teréznek panaszkodott egy novícius, hogy ő bizony sokszor elalszik ima közben, és ő ezt annyira szégyelli. Azt válaszolta neki Szent Teréz, hogy olyan jó érzés az Úr tenyerén aludni. Azért mentünk erre a lelkigyakorlatra, hogy egy felkészült atya iránymutatásai alapján ismerjük meg a Jézus-imát: URAM, JÉZUS KRISZTUS, KÖNYÖRŰLJ RAJTAM! Ebben a néhány szóban benne van minden, amit én porszemnyi ember a magasságbeli Isten elé vihetek. Elismerem nagyságát, mindenhatóságát, jóságát, érzem szeretetét. Az imádságot, mintegy halászhálót fűzöm, elé tárom saját emberi gyarlóságomat, hibáimat, bűneimet, és kérem, hogy bocsásson meg és vezessen el az örök életre. Mint ahogy a hálónak a szemei lazulnak, egyre gyöngül a háló is. Ha az imaéletünk láncszemei lazulnak, mi is távolabb kerülünk az Atyától. Jó érzés tölti el az ember szívét, amikor az Úrral együtt van. Ő néz, engem, én nézem Őt. Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm című verséből jut eszembe ez a részlet: „…számban nevednek jó íze van…”

Az Istent kereső ember fölismeri, hogy Isten mindenütt, mindenben, mindenkor jelen van, ezt fogalmazta meg Wass Albert Látható az Isten című versében:

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Sajnos hamar eltelt a két nap, ami lelki, de testi megnyugvást is adott. Lehetőségünk volt lelki beszélgetésre gyónás elvégzésére.

Köszönjük a lehetőséget, püspök atyának pedig a ránk szánt idejét és értünk mondott imáit.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum