Katolikusok-protestánsok: 4-0

Ez a meccs csak az első lépés volt

– Mi is jól játszottunk, csak kikaptunk. Nem szégyen, ha jó meccsen kap ki az ember – mondta tréfásan a mérkőzés értékelésekor Bölcsföldi András, aki a protestáns válogatott mentségére hozzátette: öt felekezetből toborozták játékosaikat, akik még sohasem játszottak együtt, és felkészülésre, közös edzésre és stratégiai egyeztetésre sem volt lehetőségük. – Ha a biztosnak tűnő helyzetünkkel élünk, kiegyenlítettünk volna, és talán egészen másképp alakul a végeredmény – vélekedett.

A Károli-egyetem hittudományi karának lelkipásztora elárulta: a meccs előtt a két csapat tagjai azon tanakodtak, mit kiáltsanak a közönség felé, mire a katolikusok azt javasolták, hogy Krisztus nevét, hiszen ő az, aki mindnyájukat összeköti. A protestánsok elfogadták ezt, de egy kiegészítést kértek, hogy a legnagyobb örömhírt is belekiáltsák a nagyvilágba ezáltal: feltámadt. – Szeretnénk rendszeresen együtt edzeni, de akárhányszor elhatározzuk, nem sikerül megvalósítani, hiszen az ország legkülönbözőbb pontjain szolgálunk – utalt Topsi Bálint arra, hogy a katolikus lelkészek nagyobb múlttal bíró teremfoci-válogatottjára épített katolikus csapat sem volt feltétlenül jobb helyzetben a felkészülés lehetőségeit illetően. – De valójában nem is az eredmény a fontos, hanem hogy találkoztunk, és hogy ezt az első lépést újabbak kövessék – hangsúlyozta a csongrádi plébános.

A protestánsok több nagy helyzetet is kihagytak

A kiegyenlített játékkal, sőt az első negyedórában talán inkább némi protestáns mezőnyfölénnyel induló összecsapás első helyzete a 11. percben adódott, amikor a fehér mezes protestánsok egyik játékosa a tizenhatos előtt labdát szerzett, amit végül a kapu fölé rúgott.

Nem kellett soká várni a válaszra, a 14. percben Magyar Richárd megszerezte a kék mezes katolikusok első gólját. A találat után érezhetően fordult a kocka, immár a katolikus papok csapata játszott jobban, de igyekezetük csak két kapufára volt elég a harmincperces félidő hátralévő részében.

A második félidő első emlékezetes megmozdulása is a fehér mezeseké volt, Schranz Áron és Mező István talán maga is meglepődött a 39. percben, amikor teljesen üres katolikus kapu előtt találta magát. Előbbi, bár értékesíthette volna, önzetlenül továbbadta a labdát az utóbbinak, aki viszont addig tétovázott, míg a mögötte érkező ellenfél a labdát elrúgva gond nélkül menthette a katolikusok számára kellemetlen szituációt.

A protestáns hiba most sem maradt büntetlenül, két perc múlva már a hálójukban volt a labda Barazsuly István jóvoltából. Az 51. percben megint ő talált kapuba, míg a negyedik gólt hat perccel a mérkőzés vége előtt az első kék mezes gólszerző, Magyar Richárd szerezte.

A mérkőzés vége előtt három perccel a protestánsok kaptak még egy esélyt a becsületgól belövésére, de a csatár az átadásból hozzá érkező labdával nagyon kisodródott, így hiába rúgta el, az elment a kapu előtt.

Mindenki győztese volt az összecsapásnak

A folytatás lehetőségét a szervezők sem zárják ki. Eleve hagyományteremtő szándékkal hirdették meg a Zákeus kupát, de portálunk kérdésére Hafenscher Károly elmondta: reméli, hogy nem kell újabb ötszáz év ahhoz, hogy ismét pályára léphessen a katolikus egyház és a protestáns egyházak futballválogatottja. A Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa elárulta: akár már tavasszal sor kerülhet a visszavágóra.

– Örömmel álltunk a kezdeményezés mellé, hiszen jól illik a reformáció emlékévének koncepciójába. A kereszténység a teljes embert szolgálja, a reformáció pedig e tekintetben az alapvető értékeket hozza vissza, frissíti fel számunkra – hangsúlyozta Hafenscher Károly, hozzátéve, hogy a lélek és a szellem megmozdulása mellett fontos a test megmozdulása is ahhoz, hogy meg tudjunk újulni, és ki-ki teljesíteni tudja az Istentől kapott küldetését. – Ahogy a reformáció Európa-szerte modell volt az egyéni és a közösségi megújulásra, ez a testvéri mérkőzés is példa lehet az együtt küzdésre és az összefogásra – tette hozzá a miniszteri biztos, aki szerint a „sokféle pozitív üzenetet sugalló, jó hangulatú, élményt adó, jó kisugárzású” mérkőzésről mindenki elégedetten térhetett haza.

A hit és a foci is közelebb hoz

A mérkőzés legjobb játékosává választott kétgólos Barazsuly István temesvár-erzsébetvárosi plébános kifejtette: a hit és a foci szorosan összetartozik, hiszen mindkettő közelebb hozza egymáshoz, barátokká teszi az embereket.

Az összecsapás kommentátora a népszerű sportriporter, Novotny Zoltán volt, aki rámutatott, hogy ahol csapat van, ott közösség is van, így „a sport a társadalmat összetartó néhány ragasztócsepp egyike”. Utalt arra is, hogy a mai Európában különösen nagy szükség van az ilyen ragasztócseppekre.

Forrás: veol.hu

Nyíregyházi Egyházmegye