PANNÓNIA KÁVÉHÁZ
Boldog nyuszit? – Áldott húsvétot!
Lipők Lászlóné gondolatait olvashatják.
Ismét előkerült ez a fura, számomra teljesen értelmetlennek hangzó mondat.
Lépten, nyomon belé akadok… Már tavaly sem értettem. Ráfogtam a Covidra. Gondoltam néhány embert megzavart a bezártság, vagy talán ez a fura megfogalmazás a postcovid egyik tünete lenne?
De néhány hete úgy tűnik, csillapodik a vírus intenzitása, fellélegezhetünk a mikroszkopikus kutyaütők veszélye alól. Nem mondható ez el sajnos a szomszédos ország borzalmairól… de a háború még sehol sem volt, amikor ez a fent említett, kicsavart szófordulat megjelent a világhálón, médiában, és sajnos már gyermekek szájából is hallottam.
De mitől boldog egy nyuszi? – Persze ha a zsenge vetésben ugráló tapsifülesre gondolunk, ő épp lehet boldog…ideig óráig – a vadász érkezéséig.
Vagy ha egy frissen telepített gyümölcsösbe szabadul talán még örömtáncot is lejt, miközben a fatörzseket rágcsálva teszi tönkre a gazda kincsét. De hamarosan felkerül a facsemetékre a favédő és vége a nyuszi lakomának… jobb esetben kiszabadul, keres más rágnivalót… rosszabb esetben a serpenyőben találja magát. Ekkor már csak a falatozó család lesz a boldog.
Még mindig nem értem! Aki boldog nyuszit kíván húsvétkor, talán a multik polcain sorakozó csokinyulakra gondol? Igen, tudom, a fóliákra mindig fülig érő mosolyt rajzolnak a nyulakra… de ők miért is boldogok?
Az jelenti az ő örömüket, hogy október környékén „átöltöztetik” őket Mikulássá? Azért nem lehet túl izgalmas és örömteli az életük!
Nem gondolom, hogy bigott katolikusnak, vagy ízig, vérig protestánsnak kell ahhoz lennünk, hogy átgondoljuk ezt a sántító mondatot!
Elképzelem megboldogult felmenőimet, amint a mennyországban (Mert hol máshol is lehetnének?) fejüket fogják, miközben ezt és ehhez hasonló fura húsvéti jókívánságokat hallanak és olvasnak. Szegények már a tojást tojó nyuszival is nehezen barátkoztak meg…de hogy a Feltámadt Krisztus! köszöntés helyébe beférkőzik a Boldog nyuszit! jókívánság, ezt azért mi fiatalabbak sem gondoltuk volna még néhány éve. És akkor még a nyuszifüles, masnis, csücsörítős húsvéti szelfikről – mint újkori képeslapokról nem is beszéltünk.
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen bár megütötte többször a fülemet ez az imént kivesézett mondat, de többségében én még a régi húsvétok hagyományát élhetem, és ezt taníthatom meg gyermekeimnek. Wellness helyett (pedig azt is szeretjük – máskor!) nagycsütörtök estéjétől megélhetjük az ünnepet. Mi még Feltámadt Krisztus! köszöntéssel üdvözöljük egymást, miközben húsvét vasárnap korán reggel a pászkás kosárral a kezünkben sietünk a templomba. Mi teljes családunkkal tanúi lehetünk, hogy a harangok Rómába mennek, de vissza is térnek, amikor itt az ideje, és a kis falunkban majdnem tele templom zengi, hogy:
Dicsőség, szent áldás, tisztesség
A föltámadt Úrnak, Húsvéti Báránynak
Dicsőség, szent áldás, tisztesség.
A halál és élet harcra szállt.
Meghalván az Élet, a halálon Úr lett.
A halál és élet harcra szállt.
Akkor is, ha tudjuk, hogy olyannal állunk szembe, aki nem ezt vallja, akkor is áldott húsvétot kívánunk, reménykedve, hogy a boldog nyuszik megmaradnak az erdők-mezők élőlényiként.
Azt pedig csak remélni tudom, hogy odafentről megboldogult nagymamáim (és a többiek) összekacsintanak, talán még nyuszifület is mutatnak egymásnak.
Lipők Lászlóné
