Isten talán legnagyobb, de mindenképpen legbecsesebb ajándéka szeretett teremtménye, az ember számára a Szó. A Szó, mellyel kifejezhetjük gondolatainkat, átadhatjuk tapasztalatainkat, elmondhatjuk örömünket, bánatunkat. A Szó, mely életet adhat, de el is veheti azt. Sebeket gyógyíthat, de gyógyulni látszott sebeket is feltéphet.

Máriapócson cigánybúcsú és lelkigyakorlat volt 2011. szeptember 17-18-án. Olyan különleges alkalom, amikor a Szavaknak hangsúlyozottan nagy jelentősége van. Lehetőség, hogy a hívő, Istent kereső ember alázatosan megálljon az Egyetlen, Igazi Szó előtt és megtalálhassa saját szavában is az igazat, szépet és jót. Csodálatos alkalom arra, hogy beszédünket ráhangolhassuk az istenire, hogy szavaink valójában az életet, a hitet és a reményt hordozhassák. Székely püspök atya is ezt hangsúlyozta lelkigyakorlatos elmélkedéseiben. Felelősségünk óriási: abban a sokszor reményvesztett, elhidegült világban, amiben élünk, elemi erővel tör fel az emberben a vágy, hogy szívet-lelket, melegítő szót halljon. Olyan szavakat, amelyeket nem az emberi bölcselet, vagy okoskodás szül, hanem az isteni örök és kimeríthetetlen forrásból táplálkozik. Hogy ez a Szó létezik, arra tökéletes példát adott ez a Máriapócson, az Istenszülő ölében eltöltött két nap. Mert mi is történt itt? Csodálatos harmóniában talált egymásra az isteni és az emberi Szó. Amikor a gyermekek az óvó nénik segítségével rajzban, kézimunkájuk gyümölcseivel dicsérték Teremtőjüket, ezt a Harmóniát csodálhattuk. Amikor a fiatalember akadozó szavakkal, szemében csillogó könnyekkel dadogta el, hogy ő hogyan találkozott az isteni Szóval, akkor mi is átéltük a Csodát. Amikor a hajlott korú idős térden állva köszönte meg azt a sok kegyelmet, amit Istentől kapott, akkor szavak nélkül is hirdette a mindannyiunk által vágyott Reményt. Az esti virrasztáson a megfáradt, de Isten dicsérni meg nem szűnő emberek ajkairól hangzott fel a köszönet és a hála Szava. Hosszú utazásunk végén pedig felérhettünk a csúcsra, amikor a Szent Liturgián egy szájjal és egy szívvel, több ezren felelhettünk az isteni Szóra.

Máriapócson voltunk, de élményeink velünk maradnak. Szavaink talán tisztábbak, isteniebbek lettek. Mi is megváltoztunk, ránk is hatott az Életadó Szó. Egyvalamit pedig most már tisztán látunk: beszélhetünk más nyelveken, lehet más a bőrünk színe, élhetünk különböző körülmények között: a Szavunk akkor is egy és egy is marad!

Egri Tibor

„Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet…”

Az evangélium ezen sora is lehetett volna a hétvégi cigány katolikus közösségek búcsújának jelmondata. Egyházunk fontosnak érzi a cigányság körében végzett szolgálatot. Legyen az oktatás, szociális ellátás, hitoktatás vagy az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szertartás.

Ebben az évben számos olyan intézménnyel gazdagodtunk, melynek tagjai között cigányok is vannak. Parókusaink között is folyamatosan gyarapszik a cigánypasztorációval munkálkodók száma.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az elmúlt években a cigánybúcsún résztvevők száma folyamatosan növekszik, mind az exarchátus, mind az egyházmegye területéről.

Szent Kereszt felmagasztalásának búcsúja 1942 óta a cigányok búcsúja. Ezen időpontban jártak először a hodászi cigányok szervezetten a máriapócsi búcsúban Sója Miklós vezetésével.

Az idén első ízben a búcsú ünnepéhez regionális találkozó is társult. Így csak szervezetten több mint 700-an vettek részt. A hagyományokhoz híven a liturgia cigánynyelven folyt, azon parókusok vezetésével, akik ismerik a cigány nyelvű szertartást..

A liturgiát követően Kiss Attila atyával megemlékeztünk Sója Miklós atyáról, aki 70 évvel ezelőtt 1941-ben kezdte 40 évig tartó szolgálatát Hodászon a cigányok között.

Bemutatkoztak a miskolci roma szakkollégium hallgatói Makkai Laci atya vezetésével, majd Baranyi Réka hegedű játéka bűvölte el a közönséget.

Ezt követően – a korábban a katolikus püspöki kar migrációs bizottsága által szervezett találkozókhoz hasonlóan –, a „Miénk a színpad” műsor következett, melyben az egyházközségek mutathatták be saját műsorukat.

A felsővadásziak az ünnephez méltóan Szent Kereszt felmagasztalásának történet elevenítették fel, a homrogdiak, encsiek énekekkel mutatkoztak be. A felsőregmeci, baktalórántházi, hodászi csoportok tánccal készültek. A nagy sikerű táncok után Kissné Oláh Anita a KIM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság egyházügyi koordinátora mutatta be a zarándokházban kiállított festmények alkotóit, a Roma Galéria képzőművészeit.

Mindezek után Kocsis Fülöp püspök atya zárszava következett, majd a tűző napon hősiesen kitartók püspöki áldásban is részesülhettek.

Reméljük az elkövetkező években még többen eljövünk a pócsi Szűzanya hívó szavára!

Juhász Éva

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum