A csilláron is lógtak a néhai II. János Pál legjobb barátjának, legközvetlenebb munkatársának keddi, budapesti előadásán a Sapientia Hittudományi Főiskolán. Wanda Póltowska orvos-pszichiáter professzor 60 éven át dolgozott Karol Wojtyla jobbkezeként, együtt alapították a krakkói Családteológiai Intézetet, s ott volt halálos ágyánál is. A 90. évében járó, világhírű tudósasszony bepillantást nyújtott a néhai pápa véleményébe olyan kérdésekben, mint a fogamzásgátlás, az abortusz vagy a házasság előtti nemi élet.

Roskadásig megtelt az Erzsébet híd pesti hídfőjénél álló Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola nagyelőadója Karol Wojtyla (a néhai II. János Pál pápa) legjobb barátjának, egyik legközvetlenebb munkatársának kedd esti fórumán. A kifejezetten fiatalos, de papíron bizony 90. életévében járó orvos-pszichiáter professzorasszony, Wanda Póltowska köntörfalazás nélkül beszélt hallgatóságának a krakkói Családteológiai Intézet társalapítójaként férfi és nő nemi szerepéről és a boldoggá avatott pápa reakciójáról egy-egy fontos pillanatban.

– Hatvan évig dolgoztam a pápával. Amit elmondok, az az ő filozófiájának tömörítése, koncepciójának a „test teológiájára” vonatkozó része... Nos, Karol Wojtyla húsz évig volt Krakkóban. Az ottani fiatalok nagybácsinak szólították, hogy a kommunisták ne jöjjenek rá, hogy róla beszélnek annyit. Már akkor mindig mondta a maga köré gyűlőknek, fiúknak és lányoknak, hogy ne mondják, „szeretlek”, hanem hogy „vegyél részt az isteni szeretetben”. Két könyvet is írt férfi és nő „szép szeretetéről”, ami egyébként, mint azt ő pontosan látta, ellentétes a világ szemléletével, tudniillik hogy a szeretet egyenlő a nemi egyesüléssel. Nem! A szeretet teljesen másról szól. Megtanítod a tested a léleknek engedelmeskedni – tolmácsolta II. János Pál életművének tanúja a „fiatalok pápájának” üzenetét.

Az élet keletkezése nem puszta sejtegyesülés

Felidézte, a pápa Torontóban azt mondta a fiataloknak, hogy ne a középszerűhöz mérjék magukat, hanem az ideális felé törekedjenek, még akkor is, ha ezt egyébként tőlük senki nem követeli meg. „Sokan nem tudják, mit jelent, hogy Isten teremtményei vagyunk; elvárások vannak velünk szemben. Kaptunk tíz parancsolatot, örökösök és gyermekek vagyunk, meg van engedve, hogy atyánknak szólítsuk az Istent. És pont ezért az a feladat, hogy a bennünk lévő Istent, akihez hasonlítunk, ki kell bogoznunk.” Szomorúan konstatálta, hogy „a ma embere azt hiszi, ő alkotja az életet, hogy ez egyszerű sejtegyesülés. Biologizmus uralkodik. Karol Wojtyla, aki a II. vatikáni zsinaton keletkezett, Humanae vitae címet viselő dokumentum társszerzője, igen konkrét útmutatást ad egyrészt a házaséletre, másrészt arra vonatkozóan, hogy a püspökök elsődleges feladata a családpasztoráció” – tette hozzá. Az írás alapvetéseit idézve figyelmeztetett, a házasság nem egyszerűen természeti folyamatok következménye, hanem isteni szándék a „szeretetterv” megvalósítására, „a szülők a Teremtő munkatársai”. Hogy testet kaptunk, az a pszichiáterprofesszor szerint azt jelenti, hogy Isten megosztotta az emberrel a teremtés erejét. A nemi egyesülésről szólva leszögezte: a testbe a szülőiség van belehelyezve.

Wanda Póltowska úgy látja, az előző pápa nagy titka az volt, hogy szeretett mindenkit: a bűnöst, a hívőt, a nem hívőt. Azt mondta, sokan, akik nem hisznek, azoknak is éppúgy van eszük, és könnyen beláthatják, hogy a létezés egyetlen értelmes magyarázata Isten. Hozzátette: ugyanezt az értelmet elengedhetetlennek tartotta Wojtyla is a hívő léthez, arról viszont nem nyitott vitát, hogy van-e Isten. „Nem magyarázott sokat, letérdelt, és megmutatta, hogyan beszélget vele. Tudta, hogy az egyháznak tanúkra van szüksége, hogy meg kell állni, elcsöndesedni, mert akkor szól az Isten hozzánk.” A lengyel pápa barátja a Holdhoz hasonlította az ideális hívő embert, amelynek nincsen hője, önálló fénye, csak visszatükrözi azt, amit a Naptól kap, mást nem. „Sosem mondta azt II. János Pál, hogy csináld ezt vagy azt, csak annyit, keresd, mit mond erre a Teremtő. Ezt egyébként költőként a Római Triptichon című versében írja le – tiszta vizet a forrásnál találsz, de azt árral szemben találod meg.”

És a gyermekorvosok némán nézték

Aktuális problémákra is szókimondóan világított rá. „A mi fiatalkorunkban még nem volt váláshoz való jog, fogamzásgátlás, mesterséges megtermékenyítés. És a romlást végignézte II. János Pál is. Ezért mondta, hogy a hit válaszai ezekre a kérdésekre radikálisok: nem lehet azt mondani, hogy kicsit lehet paráználkodni. Nem lehet azt mondani, hogy második, harmadik feleség, mert ilyen nincs. A parancsok szerint kell élni.” Az Európában szigorúnak számító abortusztörvényről is markáns véleménye van: „Jelenleg erőszak, magzati betegség és életveszélyesség esetén a tilalom ellenére meg lehet ölni a magzatot. Ezek nem igazságos kivételek. És kérdezte akkor Karol Wojtyla: hol vannak a gyermekorvosok, amikor ez a törvény kimondja, hogy beteg gyermekeket meg lehet ölni? Milyen gyógyítás a gyilkosság? Mára úgy tűnik, tíz évet tanulnak az orvosok azért, hogy megöljenek egy embert. Etikai regresszió jár a technikai fejlődéssel. Az abortusz vét az ötödik parancs ellen, ez az, amibe az egyház soha nem fog beleegyezni” – fejtette ki.

A fogamzásgátlással kapcsolatban feltette a kérdést: „Rosszul csinálta az Isten? Majd én kijavítom? Lengyelországban ráadásul most fogják megengedni a mesterséges megtermékenyítést. Egy nő, egy szeleburdi nő kezébe adják a teremtést? Volt nálam egy asszony, aki elköttette a petevezetékét, mert nem akart gyereket, aztán később ahhoz keresett sebészt, hogy ezt oldja fel. És abortuszkor hol vannak az apák, az erős férfikezek? Ezért járt a pápa mindenfelé, hogy mindenki megtanuljon szeretni, hogy a férfit megtanítsa férfias felelősségvállalásra. Mert a szeretet nem csak egy érzés – ha az lenne, csak dekoráció volna. Wojtyla tanította a fiúkat arra, hogyan kell a lányokhoz szólni, hogy joguk van elvarázsolódni a nőtől, de tárgyként, babaként kezelni őket nincs.”

Házasság előtt nincs jog

A házasság előtti szexuális életről is megfogalmazta a szentéletű pápa alapvetéseit: „Öt dokumentumot is írt a nőknek arról, hogy például a nő méhe az élet szentélye, a férfiaknak címezve pedig, hogy a női méh a férfias felelősségvállalás tere. Éppen ezért nincs jogotok együtt élni, házaséletet élni, ha nem vagytok házasok. A nemi szervek a legértékesebb testrészeink, az életet szolgálják. A szeretet pedig sohasem gyilkol, ebben legyetek biztosak.” Az emberi élet védelméért – II. János Pállal egyetértve – úgy gondolja, a papnak az orvossal együtt kell működnie, a diktatúra idején, még püspökként Wojtyla is fogadott orvosokat saját otthonában. A világhírű professzorasszony előadása végén kérdésre válaszolva elmesélte, volt több olyan nő is, akinek az abortuszon való gondolkodáskor felajánlotta, hogy magához veszi a gyermekét a születés után, de végül egyik alkalommal sem volt szükség erre, mert megszülték és felnevelték a gyermekeket.

Wanda Póltowska 1921-ben született. 19 évesen letartóztatták a náci katonák a lengyel ellenállásban való részvételéért, megkínozták, majd Ravensbrückben baktériumkísérleteket végeztek rajta. Csak 1945-ben szabadult, ezután viszont a krakkói Jagelló Egyetemen végzett pszichiáterként. Traumája feldolgozásáért kereste fel Karol Wojtylát, aki azt tanácsolta neki, „saját magát és más embereket csak Krisztusban értheti meg”. Az ekkor kezdődő, sok évtizeden át tartó levelezésüket néhány éve egy 570 oldalas kötetben (Lelkigyakorlatok a Beszkidekben…) adták ki, a néhai pápa a levelekben „Nővéremnek”, „drága Dusiámnak” szólítja az asszonyt, magát pedig Wanda fivérének. A professzorként is dolgozó pszichiáter ott volt a pápa mellett az ellene elkövetett merénylet után, lábadozásakor, illetve a halálos ágyánál is.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum