Az Európai Máriás-háló idei találkozóját Angliában tartottuk, egy egészen különleges helyen. Londontól északnyugatra, a tengerparttól mindössze néhány mérföldre található Európa talán legősibb Mária-kegyhelye. 1061-ben parasztasszonynak látomása volt, amelyben az Istenszülő arra szólította föl, hogy építse föl a Szent Család názáreti házát. Egy másik változat szerint pedig maguk az angyalok hozták el ezt a házat, és tették le Walsingham-ben. Hamar kedvelt zarándokhellyé vált ez az angliai Názáret, főként azok számára, akik a nagy távolság miatt nehezen tudtak volna eljutni a Szent Földre. Nem csak az egyszerű emberek, de nemesek és maguk a királyok is gyakran elzarándokoltak ide. Előbb ágoston rendi, a XIV. századtól pedig ferences rendi szerzetesek építettek a közelébe kolostort, vele hatalmas templomot és zarándok-fogadóhelyet. A virágzó búcsújáróhely sorsa azonban szörnyű fordulatot vett. A hírhedt király, VIII. Henrik mint a legtöbb angliai kolostort az ittenieket is földig rombolta az itteni szenthellyel együtt. Évszázadokra megszűnt a zarándoklás.

A XIX. század vége felé azonban néhány lelkes katolikus asszony és a melléjük álló plébános kezdeményezésére újra elkezdték a zarándoklatokat. A korábbi, ősi zarándoklatok egyik sajátossága volt, hogy az utolsó útszakaszt, az úgynevezett szent mérföldet a zarándokok mezítláb tették meg. Azon a ponton, ahol letették a csizmát, sarut, papucsot, volt egy utolsó kis kápolna, az un. papucsos kápolna, a Slipper Chapel. A megújulás során a katolikus egyház ezt a kápolnát kezdte el kiépíteni, és ebből lett a katolikus zarándokhely.

A 30-as évektől kezdve – talán a Henri Newman bíboros személyéhez köthető lelki mozgalom eredményének köszönhetően – az anglikán egyház is kezdte fölismerni a Mária-kegyhely jelentőségét, és ahol a régi Názáreti ház állott, annak közelében, a Slipper Chapel-től kereken egy mérföldre, ők is kiépítettek egy zarándokhelyet. Így alakult ki a mai helyzet, hogy egyetlen településen két Mária zarándokhely is működik, egy katolikus és egy anglikán. Mindkét hely évente sok ezer zarándokot fogad, és a kis település is ennek megfelelően, mint a középkori időkben, főként a zarándokok fogadására rendezkedett be. A két régi monostorból mára már csak az impozáns romok maradtak, melyek merengésre késztetve segítenek elképzelni, micsoda lelkiélet lehetett itt a protestánssá vált király pusztítása előtt.

Ma ezen a helyen nagyon szép együttműködés el a két egyház között. Az Európai Máriás-háló találkozóját is a két kegyhely vezetősége közösen szervezte. Mint minden évben, az örömteli találkozást és kölcsönös tapasztalatcserét most is tartalmas konferencia kísérte. Ezek mindig kiemelik a kegyhely és zarándokhely életének valamely szempontját, s ezzel segítik az ott folyó lelki és lelkipásztori munka hatékonyságát. Idén a vezérelőadás a népi ájtatosságok szerepét vizsgálta, mégpedig egy helyi sajátosság bemutatása alapján. Az ideérkező zarándok a Názáreti ház alapjánál fakadt kút vizéből merít, abban megmosakszik, majd magányosan imádkozik a templom valamely szegletében. A Walsingham-ben szolgáló anglikán püspök egyrészt elmagyarázta, hogyan fejezi ki ez a mosakodáshoz hasonló szertartás a lélek megtisztulását, a bűnbánatot, az Istenhez közeledés vágyát, majd ennek alapján mély teológiai tanítást is adott arról, mennyire fontosak a keresztény ember életében a hit megélésének ezek a látható, érzékelhető formái. A konferencia során hosszan értekeztünk arról is, hogy a kegyhelyeken kapott lelki érintés, kegyelmi töltekezés hogyan vihető tovább a hétköznapi életbe, hogyan ültethető át az egyházközségek élő gyakorlatába.

A kegyhely életéről szóló ismertetés közben halhattuk annak a lelkes nagymamának a beszámolóját is, aki közel tíz évvel ezelőtt alapította a nagyszülők testvérületét, s amely azóta minden évben több találkozót, zarándoklatot is szervez annak érdekében, hogy a nagyszülők ismerjék föl, és vállalják a maguk szerepét családjuk lelkiéletében és az egyházban. Ezen fölbuzdulva több kegyhely vezetője is tanácsot kért, hogyan lehet ezt a gyakorlatot a saját országában is bevezetni. Nem kizárt, hogy hamarosan nálunk, Magyarországon is létrejön hasonló szervezet. Gulybán Tibor atya, aki maga is többszörös nagyapa, máris fölvette a kapcsolatot az angliai alapítókkal.

Természetesen egy ilyen találkozó remek alkalmat nyújt arra is, hogy ne csak a vendégeket fogadó kegyhelyet, de annak környékét, az adott ország néhány látnivalóját is megtekinthessék a résztvevők. Így jutottunk el egyebek között a csodálatos Norwich-be. Itt nem csak a X-XII. századi katedrálist és a mellette levő kolostort – illetve VIII. Henrik pusztítása miatt ez utóbbinak csak romjait – tekinthettük meg, de alkalmunk volt részt venni azon a vesperáson is, amelyet az itt működő, Anglia legősibb alapítású középiskolájának fiúnövendékei énekeltek. A számunkra különlegesnek ható szertartás végén az énekesek és a jelenlevők együtt vonultunk át az egyik oldalkápolnába, ahol közösen elénekeltük jól ismert dallamán a Salve Regina-t. E záró imádság különlegessége volt, hogy láthatóan nem mindenki egyforma lelkesedéssel és együttműködéssel énekelte ezt az ősi Mária-himnuszt. Szinte tapintható volt az anglikán egyházban élő kettősség – vagy esetleg azt kell mondanunk: többrétű lelkiség – amelyen belül egyesek elfogadják és megélik a Mária-tiszteletet, mások azonban nem. A beszélgetések során tudhattuk meg azt is, hogy valóban többféle irányzat él ma ebben az egyházban. Talán a következő esztendő fog jelentős fordulatot hozni, amikor egy zsinaton fognak szavazni több fontos kérdésben (egyebek között a nők pappá és püspökké szentelése, az egyneműek házassága s hasonlók), amelyek alapvetően meghatározzák az anglikán egyház további irányát.

Mindenestre Walsingham kettős kegyhelyének léte és virágzó lelkisége azt mutatja, hogy erősen jelen van a katolikus egyház hitéhez és tanításához közel álló egyházi gondolkodás is a szigetországban.

Mint a korábbi években is, az együttlét azzal zárult, hogy megbeszéljük a következő találkozásunk idejét, helyét és témáját. A jövő évi találkozó már a tízedik lesz, ezért abban állapodtunk meg, hogy ennek különlegessége miatt nem valamely Mária-kegyhelyen, hanem Katolikus Egyházunk szívében, Rómában fogunk a tanácskozásra és közös imára összejönni. Sőt, tervezzük, hogy erre más kegyhelyek képviselőit is meghívjuk, amelyek a világ többi országában, Európán kívül működnek. Ennek az újabb találkozónak reményében, s persze, tapasztalatokkal most is gazdagodva indult mindenki haza, hogy saját kegyhelyét ezáltal is gazdagítva folytathassa otthoni munkáját.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum