Eleinknek, akik 100 évvel ezelőtt nem a jelen nehézségeit – sanyarú anyagi helyzetüket – nézték, hanem a jövőre gondoltak. Akik „ezen szent hajlék boldog és örökemlékű alapítói” voltak.
Nézem e hatalmas templom tégláit, s mindegyikben emberi hitet látok, áldozatot, Isten - és egyház szeretetet, ragaszkodást a görögkatolikus voltukhoz, és hűséget a rítusunkhoz. S figyelmeztetést, vigyázzatok erre az épületre, Isten megszentelt hajlékára!
Köszönjük!
Az elmúlt évszázad minden egyes imádságát és szertartását, mely erősítette a közösséget. Az áldozatot vállaló emberek sokaságát. Akik számszerűleg is a gyarapodást segítették elő. Őket, akiket senki és semmi nem tudott eltántorítani a templomuktól, az egyházuktól. Akiknek mindig fontosabb volt a lelkiismeretük szava, mint az aktuális gazdasági vagy politikai helyzet.
Köszönjük!
Azoknak, akik soha sem hagyták elszunnyadni az ikonosztázion megépítésének – megfestésének a –szükségességét. Akik ennek hiányát mindig hiányként élték meg. Bár jó szándékuk akkor és ott nem vált – válhatott – valósággá, a gondviselés most beteljesítette vágyukat.
Köszönjük!
Azoknak, akik a templom építésének 100. évfordulójára ezt kivitelezték. Aki a végső döntést meghozta, Kocsis Fülöp püspök atyának, aki az ikonokat megfestette Makláry Zsoltnak, aki a famunkát végezte Sarkadi Sándornak, aki a többi szakipari munkát megvalósította Szabó Ferencnek.
Köszönjük!
Annak a sok embernek, akik évek óta kisebb-nagyobb adományaikkal ezt elősegítették. És köszönjük annak a házaspárnak, akik bár nem akarják, hogy nevük nyilvánosságra kerüljön, de az ő anyagi támogatásuk nélkül még mindig nem lenne ikonosztázionunk.
De már van!
S ezért minden támogatónak, akik „az Úr háza ékességét szeretik”, a jelen és a ránk következő generációk megelőlegezett köszönetét fejezzük ki!
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum