PANNÓNIA KÁVÉHÁZ

Reakciók, amikor megtudják, hogy egyházi iskolában tanítok

Lassan egy évtizede tanítok egyházi iskolában. Szeretettel adom közre a következő kis gyűjteményem, amely az egyháztól távolabb álló embertársaim keresztény oktatással kapcsolatos, első reakcióit tartalmazza – Rubóczkiné KissHajnalka írása.

1. „Pedig nem is nézel ki apácának!”

A csodálkozó mondat hallatán rendszerint a nyelvem hegyére tolakszik a következő, szemtelen válasz: „Nos, valóban nem látszom apácának, ugyanis a mi rendünk külön kérvényezte Őszentségétől, hogy rendi viseletünk a vasár- és ünnepnapok kivételével a piros kötött pulóver, kék farmernadrág és kissé sárfoltos, virágokkal kihímzett tornacipő legyen. Vasárnap és sátoros ünnepek alkalmával pedig rendszerint párizsi haute couture-t ölt az egész kolostor.” Aztán mégis felülkerekedik a jólneveltségem, és nem mondok ilyen blődségeket. Helyette viszont elmagyarázom, hogy az egyházi iskolákban is manapság már leginkább keresztény értékrendet valló, de világi életet élő pedagógusok tanítanak. Családdal, gyerekekkel és olyan hétköznapi gondokkal, hogy mit főzzünk ma vacsorára, vagy hogy ki vásároljon be estére.

1. „Akkor ti ott egész nap imádkoztok?”

„Hát hogyne!” – vágnám rá azonnal és csípőből. – „Ki van adva, hogy minden matek példa előtt fohászt kell küldeni az Úrhoz, és fél óránként negyedórás imaszüneteket iktatunk be az órák menetébe.”

De persze ezt sem mondom ki, csak magamban mosolygok egy jót, és aztán beszélek a tanítás előtt és tanítás utáni imákról, az étkezésekhez köthető imádságokról, meg a lelki napokról.

2. „Tőletek ugye csak a hittudományira lehet jelentkezni tovább?”

„Így bizony! Sőt, a tesis felszereléshez zöld-fehér színű gyakorlóreverenda beszerzését írjuk elő a kilencedikes évfolyamnak. Abban kell kosarazniuk, hogy hamar megszokják benne a szabad mozgást.”

Nem, ezt sem mondom. Valójában mindenféle szakirányba folytatják a tanítványaink a tanulmányaikat. Lesznek olyanok, akik egyetemre mennek, és orvosként, gyógyszerészként, ügyvédként végeznek, és vannak olyanok is, akik valamilyen OKJ-s képzésen szerzett szakmájukkal találják meg örömüket és boldogulásukat az életben. És Istennek hála, azért mindig akad egy-kettő, aki a papi, vagy szerzetesi hivatásra kap elhívást.

3. „Nálatok biztosan minden gyerek jó.”

„Így van. Tanítás előtti telefonozás helyett a Bibliát lapozgatják csöndesen, és szünetekben sem rohangálnak, hanem szorgalmasan gyakorolják a vízen járást és a kenyérszaporítást.”

Ilyet sem mondok. A mi gyerekeink sem angyalok. Vannak köztük jó magaviseletűek, meg csíntalanabbak is. Talán csak annyiban mások, mint a többi iskola gyerekei, hogy a többségük nyitott a lelki dolgokra. Így aztán ha időnként rossz fát is tesznek a tűzre, az őszinte megbánás talán picit hamarabb következhet be, mint más iskolákban.

4. „Nálatok tilos a diákoknak divatosan öltözködni?

„Ó igen. A lányok szigorúan csak az újrahasznosított krumplis zsákból készült, barna, térdet takaró egyenruhájukban járhatnak iskolába, a fiúknak meg ugye ott a már említett gyakorlóreverenda…”

Nem, nem pimaszkodom ilyesmivel. Nyilván nem díjazzuk az év divatbloggere címmel azt a tanítványunkat, aki övnek látszó szoknyácskában és összes tüdőlebenyét szellőztető felsőben próbál belibbenni a suliba, de azért vannak fokozatok a Moulin Rouge fellépőruhái és a hittérítők fekete kámzsái között. Leginkább az egyéniséget tükröző, de ízléses és tiszta ruházatot támogatjuk.

5. „Ismertem egy vallásos embert, na az kibírhatatlan, képmutató, alattomos stb. volt.  (És a sor tetszés szerint folytatható a szinonima szótár összes negatív emberi tulajdonságot lefedő szócikkével.)

„Nos, én pedig ismertem számos, hasonló tulajdonsággal bíró, nem vallásos embert is.” Ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit: a vallásos emberek sem tökéletesek.  Ha azok lennénk, Jézus Krisztusnak sem lett volna egyéb dolga ezen a világon, mint hogy kedélyesen piknikezzen a tanítványaival Getszemáni kertben. Nem, a magukat vallásosnak gondoló emberek is megküzdenek a saját emberi gyarlóságaikkal minden áldott nap. (Más kérdés, hogy azon kiváltságosok, akik egyszerre tartják magukat tökéletesnek és vallásosnak is, többet árthatnak az egyháznak, mint bármely, a médiában szárnyra kelő, lejárató kampány. De erről talán egy másik alkalommal írnék.)

Összegezvén tehát, a keresztény oktatás nem egyenlő a vakbuzgóságra neveléssel, de még az intézményesített agymosással sem. Tudást és emberi értékeket próbál átadni, ugyanúgy, mint a világi iskolák. És hogy mitől lesz más mégis egy ilyen iskola? Lehet, attól, hogy jó esetben itt minden tanulóban Krisztus képmását keresik a pedagógusok. És ha elég kitartóan és elhivatottan teszik ezt, előbb-utóbb meg is találják.

Rubóczkiné KissHajnalka