Pilgrimage of pupils before high-school graduation

A rendezvényt idén a Hajdúdorogi Főegyházmegye bonyolította le. Az ország összes görögkatolikus intézményéből várták a végzős fiatalokat. Hajdúdorogi Főegyházmegyéből a következő intézmények tanulói érkezetek Máriapócsra: Dienes László Görögkatolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskola (Debrecen), Szent Bazil Görögkatolikus Gimnázium Szakgimnázium és Diákotthon (Hajdúdorog), Leövey Klára Görögkatolikus Gimnázium, Közgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskola (Budapest).

A Miskolci Egyházmegye három intézménye csatlakozott a zarándoklathoz: Szent János Görögkatolikus Gimnázium és Szakgimnázium (Edelény), Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakgimnázium (Miskolc), Georgikon Görögkatolikus Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium (Sátoraljaújhely).

A Nyíregyházi Egyházmegyéből pedig a Szent Miklós Görögkatolikus Gimnázium (Nyíregyháza) és a Korányi Frigyes Görögkatolikus Gimnázium és Kollégium (Nagykálló) érettségi előtt álló diákjai vettek részt a zarándoklaton.

A diákok elcsigázottan érkeztek meg Máriapócsra, bíztak benne, hogy lelkiekben gazdagon térhetnek majd haza. A szervezett előadások pedig remények szerint a továbbtanulás kérdésében is segítették a fiatalokat. Az ajándék kulcstartók mellé így tanácsokat, hasznos információkat is bezsebelhettek a Máriapócsra érkezők.

Kezdésként az Emmánuel ház emeleti előadójában köszöntötte őket dr. Seszták István, főhelynök atya, aki bíztatta őket, hogy nyitott szívvel vegyenek részt a mai napon. Mint mondta: „a mai zarándoklatnak az elsődleges célja, hogy a görögkatolikus intézményeinkben az érettségi előtt álló fiatalokat kicsit közelebb hozzuk egymáshoz. És persze itt Máriapócson a jó Istenhez is. Azokhoz a gondolatokhoz, amelyek számukra talán még váratlanul, de egyre inkább sűrűbben jelentkeznek: hogy mi is az ő céljuk az életben? Az elsődleges cél tehát a találkozás. Az is cél, hogy a mi diákjaink ne csak szellemileg, hanem lelkileg is legyenek érettek. Ehhez lehet segítségre nem csak ez a nap, hanem a fenntartó egyház jelenléte is. Ez egy hosszú folyamat, vannak folyamatosan eredményeink, de az igazán szép, nagy gyümölcsöt pár év múlva lehet learatni.”

A nyitóelőadást Rockenbauer Barnabás, ferences testvér tartotta. Egyfajta tanúságtételt hallhattak tőle a fiatalok: sajátos előadásban. Mint említette: lételeme a foci, a sport és a ló, lovaglás. Elmondása szerint beleszületett ebbe a dologba, édesanyja futballszerető asszony volt mindig is. Gyerekkorában ő volt a falu focicsapatának szertárosa. Vasárnaponként korán felkeltek, feltették az ebédet, elmentek a misére, majd ki a futballpályára. „Felraktuk a hálót, becsíkoztuk a pályát, kikészítettük a mezeket.” – mesélte. Ezután hazamentek ebédelni, majd pedig vissza a meccsre. Amikor véget ért a találkozó, visszapakolták a szereket, és kimostuk a mezeket. Ezt látta, ebben nőtt fel, de meghatározó élmény volt az is, hogy kissrácként csapatokba verődve jártak focizni a falu szélére. Szerinte a labdarúgás alkalmas lehet a lelki gondozásra. Mégpedig azért, mert valamilyen módon mindenkit megérint: egyesek játsszák, mások meg nézik, megint mások pedig kíváncsiak, mivel hódíthat annyira egy labda… Úgy véli: neki a labdarúgás segítségével kell hirdetnie az Igét. Ez a hivatása, Isten nevében ezt kell csinálnia.

A tanúságtétel után következett a Paraklisz, a diákok és kísérőik együtt vonultak át és töltötték meg a Kegytemplomot, ahol már Orosz István kegyhelyigazgató várta őket. Most is vidám és lelkesítő gondolataival. A szertartáson Fedor Péter, a Miskolci Egyházmegye ifjúsági referense prédikált. Mint mondta: „szeretnénk, ha a mai sok-sok érdekes és hasznos gondolatból valamelyik szíven találna benneteket. Életetek egyik legfontosabb esztendeje következik. Itt a szalagavató, aztán fél év múlva jönnek a vizsgák, felgyorsulnak az események. Ha nem állnának ott melletted azok az emberek, akik segítenek, nem biztos, hogy sikerülne. Ott vannak a tanárok, akik unszolnak, hogy tanulj, a szülők, akik bátorítanak, aztán a papjaid, akik imádkoznak érted, aztán ott áll mellettetek a nagymama. Akire számíthattok, és ha megkéritek, hogy mondjon el egy „miatyánkot”, akkor biztosak lehettek benne, hogy meg is teszi! És ott áll még a Szűzanya, aki azon igyekszik, hogy az Ő szíve dobbanása a Te szíved dobbanásával legyen harmóniában. Ő az, aki ott van a Mennyországban és onnan imádkozik mindannyiunkért, hogy jó úton járjunk és boldogok legyünk. És ha Máriapócson vagyunk, akkor köszönjük ezt meg neki. Látjátok, hogy van segítség általa! És merjetek belevágni a tanulásba, hogy tényleg életetek legszebb esztendeje legyen!”

A Paraklisz után már éppen beköszöntött az ebédidő, majd jöttek az előadások a tematikus műhelyekben. Az informatika területéről Katona Tamás beszélt a fiataloknak, akik elképedve hallgatták legújabb fejlesztéseit és munkáit.

Soltész Ian önismereti tréner leginkább arra szerette volna felhívni a résztvevők figyelmét, hogy merjenek belevágni olyan dolgokba is, ami tetszene nekik, de nincs hozzá elég önbizalmuk.

Kiss László atya a papi hivatás rejtelmeiről, és persze annak szépségeiről tartott rövid előadást.

Grunda Marcell és felesége, Eszter a külföldi élményeiket osztották meg az érdeklődőkkel, de leginkább arra hegyezték ki a dolgot: merjenek belevágni a külföldi nyelvtanulásba, de később ezt itthon kamatoztassák.

Dr. Horváth Zsolt orvos az egészségügy és a gyógyítás szépségéről beszélt, főként a dieneses diákoknak, Hajós Bence hídászmérnök pedig arról mesélt, hogyan is talált rá a manapság igen népszerű mérnöki pálya, milyen hozzáállást kíván meg ez a szakma, és hogy mit is jelent az alkotás öröme.

Domokos Zsolt, egy tanulmány-végzett papnövendék is az előadók között szerepelt, aki ösztöndíjjal két évet tölthetett el az Egyesült Államokban. Főként az ott átélt tapasztalatait mesélte el, képekkel illusztrálva, kitérve azokra a veszélyekre, amik manapság „fenyegetik” a fiatalokat, például az élmények meg nem élése, vagy a félelmek, amiktől nem tudnak szabadulni.

Egy kreatív asztalos szakemberhez is beülhettek a fiatalok egy rövid bemutatkozásra, Sarkadi Sándor a kétkezi, alkotói munka örömeiről és nehézségeiről is megosztott pár gondolatot az érettségizőkkel.

Löw Gábor, a II. János Pál Pápa Idősek Otthonának igazgatója bemutatkozójában arra világított rá, hogy a szociális munka hogyan teheti teljessé az életünket, miért is jó, ha segítünk másokon.

A szervezők a nap elején egy kéréssel fordultak a diákok felé. Minden osztály gondolja végig, mit is adott neki ez a mai nap? Mi az, ami összegezheti a mai élményeiket? Csak néhány ilyen diák-szösszenet, a teljeség igénye nélkül:

„Merj nagyot álmodni, mert kicsit mindenki tud.”

„A szeretet minden, amink van, az egyetlen út, hogy egymást segítsük.”

„Fontos vagy!”

„Egy lépéssel közelebb a jövőhöz.”

„Nem azok a győztesek, akik nem hibáznak, hanem azok, akik sosem adják fel.”

Köszönjük a szervezőknek ezt a csodás napot, az intézmények pedagógusainak, a diákoknak és persze a máriapócsiaknak, hogy egy újabb felejthetetlen élménnyel és kegyelmekben gazdagon térhettünk haza.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye