Krisztus után 2009. esztendő szeptember havában, annak 15. napján, kedden délután ¾ 3-kor érkezett meg a Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspök a torontói Pearson repülőtérre. Ott Deák Miklós gk. atya várta Miskei László róm. kat. plébános és Marozsán László gk. diakónus társaságában. Öröm- és várakozásteli volt a találkozás mindkét fél részéről. A magyar főpásztort a torontói Steven Chmilar ukrán katolikus püspök hívta meg az egyházmegyéjéhez tartozó magyar hívek és papok kérésére. Kanadában a magyar görög katolikusok 4 egyházközségben élnek, ezek mind ehhez a Torontó és Kelet-Kanadai egyházmegyéhez tartoznak. Összesen 5 görög katolikus egyházmegye van ebben a hatalmas országban, melyeknek központja a Winnipegi Metropólia. Van még egy különálló görög katolikus egyházmegye a szlovák nemzet számára, melynek központja Torontóban van. A püspöküket Jean Paschich-nak hívják, aki 6 egyházközség fölött rendelkezik. A libanonból származó araboknak is van saját egyházmegyéjük, ők melkita szertartásúak, tehát a keleti szertartású katolikusokhoz sorolhatók. A magyarok nem rendelkeznek saját püspökséggel, hanem az ukrán keleti egyházhoz tartoznak. Kanadában, egyébként, mintegy 360 ezer magyarról tudunk (2007-es adat). Ezek közül legtöbben talán Ontario provinciában élnek, csak Torontóban több, mint 50 ezren. Hány ebből a görög katolikus? Erről nincsen pontos adatunk. Sokan, főként a nagy városokban vagy a római katolikus templomokba járnak vagy valamelyik ukrán görög katolikus templomba. Torontóban a Szt. Erzsébet plébánia gyűjti össze az itt élő katolikus magyarokat. Különálló görög katolikus egyházközség csak ebben az Ontario tartományban van. Az ezekhez tartozó híveknek volt a kívánságuk, hogy találkozzanak az óhazában nemrégen fölszentelt fiatal püspökkel.

Az első magyarok éppen 100 éve kezdtek kivándorolni, tehát még az első világháború előtt. Az első görög katolikus egyházközséget Hamiltonban alapították a '30-as években, melyet Szent Mihály arkangyalról neveztek el. Később keletkezett a másik három: Wellandban, Windsorban és Courtlandban. Az első szervező lelkész Papp György pápai prelátus volt, aki 1948-ban XII. Piusz pápa áldásával jött ki a kivándorló magyarok lelki gondozására. Wellandban először 1948-ban telepedtek le magyar görög katolikusok, akik már a következő évben megalkották az egyházközséget, ’50-ben pedig le is tették az épülő templomuk alapkövét. Egy év alatt elkészült a Szt. János tiszteletére szentelt templom, pusztán az itt élő magyarok áldozatos munkájának és adományainak köszönhetően. Kanadában minden nemzetiségi egyház így építkezik, s ezért az épülő templomok és a hozzátartozó egyéb épületek mind az egyes egyházközségek tulajdonát képezik. Az egyházközségi élettel együtt pezsgő kulturális tevékenységet is folytattak az idetelepült magyarok. Legtöbbször a templom közelében, vagy éppen annak alagsorában alakítottak ki gyülekező termet, ahol rendszeres összejöveteleket is tartottak. Courtlandban az ’50-es években, Windsorban pedig a hatvanas években kezdődött el a görög katolikus egyházi élet.

50-60 év elteltével sajnos a magyarok egyre fogynak, beolvadnak a kanadai társadalomba. Ilyenkor a fölépített templomokat eladják, és annak értéke s az esetleg még meglévő vagyon az illetékes püspökség tulajdonába száll. Ez történt éppen ebben az évben Windsorban, ahol a helyi közösség már annyira elöregedett, meggyengült, hogy nem tudták fönntartani sem a közösségüket, sem a templomot. Az utolsó Szent Liturgia július 26-án volt, utána egy szíriai ortodox közösség vásárolta meg a teljes ingatlant. Az itteni ikonosztáz négy gyönyörű ikonja a torontói püspökség hivatalát díszíti. Igaz, elkezdődtek a tárgyalások, hogy ezeket a magyar föliratú ikonokat átvehessék a wellandi hívek, ahol még – hála Istennek – elég szép és élő az egyházközség.

Itt, Wellandon él és tevékenykedik főtisztelendő Deák Miklós, aki a négy magyar egyházközség esperese is. Ő volt a fő mozgatója és szervezője Fülöp püspök atya kanadai látogatásának. Ennek az egyházközségnek tagja a már említett Marozsán László diakónus is. Nagyon jó a viszony a helyi római katolikus egyházközséggel és annak papjával, a rozsnyói egyházmegyéből származó Miskei László atyával, akit szintén említettünk már az első reptéri találkozás kapcsán. Ő adott szállást a plébánián Kocsis Fülöp püspök atyának kanadai tartózkodása idejére. Ide érkezett a 3 tagú fogadó bizottság a látogató püspökkel. Még aznap délután megtekintette a két katolikus templomot, és a tőszomszédságukban lévő református templomot is. Ez utóbbit is a magyarok építették, de az a közösség fokozatosan feloldódott, és egyre inkább elveszítette magyar jellegét. Múlt év novemberében sokak bánatára végképp lekerült a templomról a magyar tábla, és helyébe a „Comunity Presbiterian Church” felirat került.

Szeptember 16-án, az első kanadai napon 9 órakor volt szentmise a szállásadó plébánia Magyarok Nagyasszonya templomában, melyen püspök atya először köszöntötte megilletődött szavakkal az itt élő magyarokat. Ezután első útja a helyi róm. kat. püspökhöz, James Wingli-hez vezetett. Az ő hozzájárulása is segítette a látogató püspöktársának ezt az útját. A két megyéspüspök baráti hangú, testvéri találkozása kölcsönösen erősítette a két egyház és a két nemzet kapcsolatát. A St. Catherines egyházmegye sajátossága, hogy bár viszonylag nem rossz a hívek lelkipásztori ellátása, hiszen a mintegy 170 ezer hívő mellett több mint száz fölszentelt pap tevékenykedik, ám ezeknek jó fele külföldről származik. Igaz, ebben az országban ez nem egyedülálló, Torontó városában is 30 nyelven végzik a szentmisét.

Ezen első hivatalos látogatás után Fülöp püspököt az egyik leghíresebb helyi látványossághoz vezették el, a Niagara vízeséshez. Egész nap nem volt elég betelni Isten csodájának e kápráztató látványával, ezért az ámuló püspök ígéretet kapott, hogy kint tartózkodása idején még egyszer lehetősége lesz, hogy elzarándokoljon ehhez a lenyűgöző természeti csodához. Már sötét este volt, amikor a tervnek megfelelően megtekintette az u.n. Árpád parkot. Ez a kulturális központ néhány magyar család összefogásából jött létre kb. 20 évvel ezelőtt. Azóta itt gyűlnek össze a Niagara Falls településen és környékén élő magyarok.

A második kanadai nap már korábban kezdődött. Torontóba utazott Fülöp püspök, hogy az illetékes görög katolikus püspökkel is találkozzék. Steven Chmilar meleg szeretettel fogadta a magyar püspököt, akit ebédre is meghívott. Találkozásuk elsősorban baráti célú volt és a kölcsönös tájékoztatás vezette, de szót ejtettek a további lehetséges együttműködésről is, illetve az elöregedő magyar egyházközségek anyagi és szervezeti nehézségeiről. Ebéd után rövid látogatást tettek az egyik nemrégiben épült ukrán templomban, melynek címünnepe az Istenszülő dicsőséges mennybevitele. A helyi parókus, Rev. Roman Pankiw mutatta meg a már elkészült ikonokat és magyarázta a további képek ikonográfiáját.

A torontói út után újra Wellandba tért vissza a vendég püspök, ahol a Szt. János egyházközség várta, hogy a püspöki liturgián imádkozhassanak együtt. A templomban és a püspököt kísérő menetben a Kolumbusz Lovagrend helyi képviselői is jelen voltak díszes egyenruhájukban, akik között szintén van magyar származású. A rendkívül szívélyes fogadás egészen késő estig elhúzódott. Mindezek után még három családnál is tett látogatást, megtekintette a református parókiát, nagytiszteletű Mária Laloette otthonát, aztán rövid vendéglátásban részesült az egyházközség diakónusánál majd a parókusánál.

Pénteken újra Torontó. Miklósházy Attila SJ, püspök várta őt a St. Augustin szemináriumban. A jezsuita teológiai tanár 1989-től 2006-ig volt a külföldön élő magyarok püspöke. Sok tapasztalatával segítette a fiatal püspöktársának ismerkedését a tengeren túli katolikusok életével. Tartalmas megbeszélésük után együtt mentek el a torontói érsekhez, Thomas Collins-hoz, aki nem az új, 8 emeletes püspöki hivatalban, hanem a város legelső épületében, a székesegyházzal (1850 körül) egybeépült plébánián fogadta a két magyar püspököt. Közös imádság után tőle elköszönve a jezsuiták által vezetett Szt. Erzsébet plébániára mentek. Az itt elköltött ebéd több kint élő magyarral való találkozásra is adott lehetőséget. Majd közösen megtekintették a magyar szentek képeivel díszített hatalmas templomot. A torontói magyarok első temploma a belvárosban volt, de azt eladták és egy jóval nagyobbat építettek a Willowdele városrészben. P. Sajgó Szabolccsal és a többi jezsuita atyával való találkozás fölvetette annak gondolatát, hogy az itt jól működő egyházközségi élet nyomán esetleg lehetőséget kapnak a görög katolikusok is arra, hogy rendszeresen találkozzanak és a saját szertartásuk szerint imádkozzanak ebben a magyar templomban. Délután még a híres CN (Canada’a National) torony megmászására is volt lehetőség (természetesen a turisták számára készített panoráma lift segítségével). Ezt az összesen 553 m magas tornyot 1973 és ’76 között építették Torontó szívében, és 2007-ig ez volt a világ legmagasabb épülete.

Szombaton két egyházközség várta a magyar püspököt. Az első találkozás a Courtland-i hívekkel történt, a híres dohányvidék városkájában, ahol a magyarok az 50-es évek elején kezdtek letelepedni. 10 órakor tartottak Szent Liturgiát, melyen a püspök szentbeszédében a kereszt jelentőségéről beszélt. A keresztről, amely előtt ezekben a napokban hódolunk, s amely nélkül elképzelhetetlen a keresztény életünk. De amely önmagában hiábavaló és értéktelen volna Krisztus nélkül, aki értünk való szeretetében önként emelkedett föl rá. Életünk keresztje vagy keresztjei tehát elválaszthatatlanok Krisztustól, a hívő ember számára minden kereszt Krisztust hozza közelebb. A prédikáción túl, természetesen, volt lehetőség személyes találkozásra és beszélgetésre is. Sajnos ebben az egyházközségben már nem él és tevékenykedik görög katolikus pap. Ennek az évnek elején, 2009 januárjában ment vissza az óhazába Mák Ferenc nyugalmazott tábori lelkész, aki korábban évekig látta el a hívek szolgálatát. Ma már nem is képes ez a kicsiny közösség arra, hogy saját papja legyen. Talán itt érdemes megemlíteni, hogy Kanadában (és az Egyesült Államokban) egyáltalán nem kap állami támogatást vagy segélyt a katolikus egyház. Teljesen a hívek adományából kell fenntartani az egyháznak minden intézményét.

Délután jókora utat kellett még megtenni, hogy a másik egyházközségbe, Windsorba érjenek. Itt is meglehetősen szomorú a görög katolikus közösség helyzete. Van ugyan saját lelkészük, Angyal Lajos, aki 20 éve jött ki a tengeren túlra, de a közösség már nem volt képes arra, hogy fönntartsa a saját templomát. Az egyre növekvő adósság miatt Steven Chmilar püspök úgy határozott, hogy az ingatlant eladják (ezt vette meg a szír melkita egyház) a szertartásokat pedig a Szt. Antal róm. kat. templomban végezzék. Itt volt tehát Szent Liturgia, melyet ezúttal Fülöp püspök vezetett. Jelen volt még a két görög katolikus papon kívül Kiss Barnabás OFM, az észak-amerikai püspöki kar delegátusa, ki egyben Cserháti Józsefnek, a külföldi magyarok püspökének helyi megbízottja is, illetve Pesznyák Béla, a courtlandi Szent László római katolikus közösség lelkésze. Az utána következő ünnepélyes fogadásra pedig, melyet a nem messze fekvő Mindszenti Hall-ban rendeztek egyebek között eljött a független magyar református egyház lelkésze és Mons. Roche, püspöki helynök. A szűnni nem akaró beszédek és köszöntések, örömteli köszöngetések közepette jó hangulatú együttlétben töltötte el az estét a mintegy 250 magyar.

Másnap, vasárnap is két szentmisén vártak a magyarországi főpásztorra. Az első az egyik legerőteljesebb kinti egyházközségben, Hamiltonban volt, 10 órai kezdettel. Itt is a Kolumbusz Lovagok kísérete tette még fényesebbé a templomba vonulást. Ezt a közösséget oldallagosan Deák Miklós atya látja el, de most eljött az ő elődje is, Mons. Bodnár István, nyugalmazott lelkipásztor, aki sok éven át volt a magyar esperesség vezetője. Sőt, két diakónus is szolgált, Marozsán László mellett a fiatal Tűri Tibor, aki ukrán felesége révén került kapcsolatba a görög katolikus egyházzal. Természetesen megtelt a templom hívekkel, akik nem csak a helyi közösségből, de távolabbi településekről is eljöttek erre a szép eseményre. Szent Liturgia után itt is – mondhatni, megszokott módon – a templomhoz tartozó közösségi terembe gyűltek össze mindnyájan, ahol magyaros ízű gazdag ebéd várt minden jelenlévőt. Erre az ebédre megérkezett nagytiszteletű Kántor Pál református lelkész és felesége. Több személyes beszélgetés után az üresen álló parókián közös megbeszélést kért a képviselő testület. A nehézségeikről, jövőjükről kívántak beszélgetni az „otthonról származó” vendéggel, és átadtak egy igen jelentős támogatást is a Hajdúdorogi Egyházmegye részére. Farkas Miklós, Filkeházáról származó egyházközségi pénztárnok volt egyébként a kezdeményezője és támogatója Fülöp püspök meghívásának. Kifejezték nagy örömüket, hogy elfogadta a meghívásukat, és azt hamar meg is ismételték: kérték, hogy jöjjön el hozzájuk újra, hiszen sokan mások is szerettek volna még találkozni, együtt imádkozni az otthoni püspökkel.

Mindezek után volt még egy kevés idő arra, hogy visszatérve Wellandra megtekinthesse az ottani magyar központot, a Wellandi Magyar Önképzőkör impozáns épületét, mely a római katolikus templom mellett áll, és a megsárgult fényképek alapján fölidézzék a püspöknek és önmaguknak a kezdeti évek nehézségeit és szépségeit. Ebben a visszaemlékezésben lelkes magyarázataival segített Varga Olga, az önképzőkör jelenlegi elnöke.

Este már római katolikus szentmisére várták a magyar főpapot. A történelmi nevezetességű (200 éves) kármelita rendházban jön össze rendszeresen a Niagara Falls-i magyar közösség. Ez a kanadai látványtól eltérő 3-4 emeletes kőépület ma is élő lelkigyakorlatos központ a világhírű látványosság közelében. A hosszan és szépen énekelt szentmisén hangzott el a kanadai napok utolsó prédikációja, mely az ítélkezéstől mentes lelki béke megszerzéséről szólt, amelyért sokat kell küzdenünk, ugyanakkor az nem lehet más, mint a „felülről jövő bölcsesség” Istentől kapott ingyenes gyümölcse. A magyarok mellett más nemzetiségűek is voltak. Az ő jelenlétüknek köszönhető, hogy az átlagéletkor nem is volt olyan magas.

Az este még egy szép meglepetést tartogatott. Igaz, hogy a magyar látogató ígéretet kapott arra, hogy még egyszer megnézheti a vízesést, mégis oly szép és különleges körülmények között történt, mely, valószínű, sokáig emlékezetes marad. Sötét este volt már, mire odaértek, mely a látványt mégsem csökkentette, ugyanis, különböző színű reflektorokkal világítják meg az állandóan szakadó vízzuhatagot. Mindezt a híres Skylon torony tetejéről volt alkalmuk megcsodálni. Búcsúestként még egy utolsó vendéglátást is fölkínáltak a torony tetején körbeforgó méregdrága étteremben. A záró meglepetés az volt, amikor a különlegesen kedves kiszolgálás után a pincérek nem engedték a számlát kifizetni, helyette boldog kézfogások közepette magyarázták, hogy nekik megtiszteltetés, hogy egy bizánci szertartású püspök volt a vendégük. E megható kedvességgel búcsúzott Kanada.

Másnap kora reggel kellett indulni, hiszen hosszú út vezetett az USA-ba, Matawan New Jersey-be, ahol a baziliták kolostorában volt az új szállása a püspök atyának...

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum