PANNÓNIA KÁVÉHÁZ
Kockás anyagot varrni
Hogyan rejlik a szabás-varrásban is maga az élet? Rubóczkiné Kiss Hajnalka írásából kiderül.
Általában nem szoktam valóságshowkat nézni, kivéve, ha varrnak benne. És itt nem arra gondolok, amikor VV/BB/ÉNB (és a többi mozaikszó vezetéknevű) Dzsenifer randi előtt leszakadt gombja fölött rinyál egy fél epizódot, majd a műalkotás másik felében hiábavaló kísérleteket tesz a gomb visszavarrására.
Én az olyan valóságshowkat szeretem, ahol tényleg szabnak és varrnak. És persze, ahogy a műfaj azt megkívánja, dráma is akad szép számmal. Például, kifogy a gépből alulról a cérna dísztűzésnél, az utolsó hat centiméteren. (Ugye?!) Vagy szívbajt kapnak a versenyzők nyílt színen azért, mert a cipzár bevarrva olyan lett, mint Mari néni haja a havonta esedékes „dajjer” után:pajkosan kondorodik mindenfelé.
De azért mégiscsak akkor hördülök fel leginkább a képernyő előtt ülve, amikor valamelyik szereplő meggondolatlanul valami kockás anyagra veti tekintetét.
Mielőtt bármely műkedvelő geometrista ismerősöm habzó szájjal torkomra vetné magát, hogy az nem kockás, hanem négyzetrácsos, leszögezném, hogy az juszt is kockás. Gyerekkorunk Orwelltől inspirálódott teremténye sem négyzetrácsos fülű nyúl volt. (A frászt hozta rám mindig, hogy a tetőről mindent látott, mint Nagy Testvér...)
És a jampikirály Fenyő sem azt énekelte hajdanán, hogy „Négyzetrácsos jakó, háromszögre kötött nyakkendő.”
Szóval, az anyag kockás és slussz passz.
De hogy visszatérjünk a fő csapásra, kockás anyagot varrni nem könnyű. Persze, ha megelégedsz a kínai divatipar nyújtotta talmi sikkel, akkor nem foglalkozol olyan apróságokkal, mint a minta precíz egyeztetése. (# jóvanazúgy)
De ha egy csipetnyi igényesség is szorult beléd, akkor sejtheted, hogy belekezdeni egy kockás holmi megvarrásába olyan, mint jégen balettozni. Görkorcsolyában. Bárhol szétszaladhatnak a kockák, ahol beleereszted a kelmébe az ollót vagy belebököd a tűt. Rosszabbak, mint csirkék villámláskor.
Ugyanakkor, pont emiatt, kockás holmikat varrni hallatlanul izgalmas dolog is. Akárcsak a kihívások, amiket az élet eléd pakol. Elsőre lehet, hogy sokkot kapsz. (Meg másodszorra is.) Még az is előfordulhat, hogy első nekifutásra belebuksz a dologba, és aztán hordhatod magadon egy darabig a csálén összevarrt életed.
Viszont, jó esetben, a legközelebb már körültekintőbben fogsz a varráshoz, mert tanultál valamit az előző buktából. Mondjuk azt, hogy ne vágj bele az anyagba hűbelebalázs módjára. Vagy azt, hogy még ha látszólag szuper jól mennek is a dolgok, nem árt, ha időnként megállsz és csekkolod a gép alatt a textilt.
És eljön az az idő is, amikor egyszer csak azon kapod magad, hogy varrod az anyagot, küszködsz, mint a lidlis Singer a három réteg farmerral, de tulajdonképpen ezt az egészet te élvezed. Nem a nehézségeket, hanem azt, hogy átlátod a folyamatot. És azt, hogy igazából egész jól elboldogulsz.
Úgyhogy, ha legközelebb eléd kerül az a kockás anyag, ne tedd félre bátortalanul! Hördülj fel nyugodtan, de vágj bele! Még akkor is, ha azt érzed, hogy elsőre nem fog minden kocka mindenhol patentul illeszkedni, és tisztán látod azt is, hogy majd csak hosszadalmas és fárasztó munkával tudod az elkövetett bakikat korrigálni.
Vágj bele, mert megéri. Mert semmi sem áll jobban az embernek, mint egy szépen szabott, igényesen kivitelezett élet.
Rubóczkiné Kiss Hajnalka
