A keleti rítusú katolikus püspökök 14. találkozóját az idén Nagyváradon rendezték november 3-6. között. Ennek az évente megrendezett eseménynek az egyik fő célja a közös eszmecsere, együttgondolkodás az előre meghatározott témában. Már az a tény is nagy jelentőségű, hogy ilyenkor találkozhatnak, beszélgethetnek a keleti rítusú püspök atyák, érsekek, metropoliták és más egyházi vezetők. Jelen volt dr. Erdő Péter bíboros is, mint az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (C.C.E.E.) elnöke, a magyar görögkatolikusokat pedig Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök és dr. Orosz Atanáz, a Miskolci Apostoli Exarchátus püspöke képviselte.

A házigazda Virgil Bercea nagyváradi püspök segítőivel együtt gondosan előkészítette a találkozót. Az előadások helyszíne a város szívében elhelyezkedő Görögkatolikus Szeminárium volt. 

A megnyitón jelen voltak a városi és megyei vezetők is. Köszöntőt mondott dr. Erdő Péter bíboros, Francisco Javier Lozano, Románia és a Moldovai Köztársaság apostoli nunciusa, valamint Szvjatoszlav Sevcsuk, Kijev és Galicia Nagyérseke. A helyi római katolikus püspök, Böcskei László szintén köszöntötte a vendégeket, hiszen ő maga is nagy szívvel kivette részét a vendéglátásból.

Az első munkanap a görögkatolikus székesegyházban közösen celebrált Szent Liturgiával kezdődött, melynek vezetője őboldogsága Szvjatoszlav Sevcsuk kijevi nagyérsek volt. Ez után következtek az előadások. Rino Fisichella, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke „Tegyetek tanúságot rólam: Az Új Evangelizáció az európai keleti katolikus egyházakban” címmel tartott előadást. Mit jelent az új evangelizáció, és mit adhatnak ehhez a keleti egyházak? – tette föl a kérdést, és igyekezett kimerítő választ adni rá. Azért van szükség új evangelizációra, mert megváltozott korban élünk. Ma az Egyház nem azt jelenti az emberek életében, mint évszázadokon keresztül. A kultúra megváltozásával a fogalmak, a nyelvezet, a kapcsolatok eszköztára alapvetően megváltozott. Következésképp megváltozott az ember önmagáról alkotott képe és a közösséghez való viszonya is. Látnunk kell, hogy a közömbösség nem közömbös dolog, hiszen magában hordja az istentagadás csíráját. Az új evangelizáció korántsem csupán új formák, új fogalmak, új eszközök keresését jelenti. Alapvetően föl kell mérni, hogy ma más kulturális szövetben él az ember, amely nemcsak nem beszél számára az Isten létéről, de egyenesen eltéríti attól. Az alapvető teológia római professzora hangsúlyozta, hogy ilyen környezetben a liturgiának – ha lehet – még nagyobb szerepe van, mint korábban. Az Egyház tanítása csak a liturgiába ágyazva jelenhet meg hitelesen, hiszen a liturgiában az Isten élő szava jelenik meg a keresztény közösségben. A liturgikus imádságban nem csupán elhangzik a tanítás, hanem valóságosan és érzékelhető módon megjelenik, jelenvalóvá válik. Rendkívüli feladatot jelent, hogy az új evangelizáció során a liturgia megtalálja a maga terét a megváltozott kulturális környezetben, nem elkülönülve tőle, hanem éppen úgy beleágyazottan, mint évszázadokon át.

Ehhez nélkülözhetetlen fogalom a szépség – folytatta a professzor. Csak azt lehet szeretni, ami magában hordozza a szépséget. Evangelizáció nincsen szeretet nélkül, szeretet nincsen szépség nélkül. A jó és a szép a Biblia, következésképp az Egyház nyelvezetében elválaszthatatlan fogalmak. A liturgiának feladata, hogy magába gyűjtse a szépség mindenféle megnyilvánulásának teljességét. Ez nem csak külső jegye az örömhirdetésnek, hanem lényegi eleme. Ennek megélésében jelentős szerepe van és lesz a Keleti Egyházaknak.

A második előadásban a Lembergi Görögkatolikus Egyetem rektora, Borisz Gudzsák arra mutatott rá, hogy 20 évvel a totalitárius rezsimek bukása után milyen helyzetben van az egyház az elnyomással sújtott országokban. A nehézségek és reménységek szemléletes egybevetésével hívta föl a figyelmet arra, hogy mennyire viszonylagos az, amit az ember lát, mond és tesz, s mennyire egyöntetűen szerves egységet alkot és állandóságot hordoz az, amit az Isten tanít, mutat és végbevisz. Ennek nyomán kell az Egyháznak cselekednie megváltozott világunkban.

Délután P. Marko Rupnik szlovén jezsuita, világhírű mozaikművész a bizánci egyházművészet és az új evangelizáció kapcsolatát elemezte. Gyakorlatilag folytatta Prof. Fisichella gondolatát, hogy a szépségnek alapvető szerepe van az evangélium hiteles továbbadásában. A megtestesült Istenben láthatóvá lett az Isten jósága, s az Egyháznak – különösen a keleti rítusban – ezt kell megtapasztalhatóvá tenni az emberek számára.

Este a római katolikus székesegyházban végeztek latin rítusú és nyelvű vesperást az egyházi vezetők, majd Böcskei László püspök atya szegedi halászlé vacsorára látta vendégül őket a gyönyörű, 18. századi püspöki palotában.

Másnap az első előadó Prof. Cesare Alzati volt a Milánói Sacro Cuore Katolikus Egyetemről. A keleti antropológiáról szólva egyebek között azt fejtette ki, hogy a pap Krisztus élő ikonja az emberek között. Nem csak szavával és életével tanít, de puszta létével is érzékelhetővé kell, hogy tegye Krisztus jelenvalóságát az Egyházban, az Egyházon keresztül a világban.

A következő előadó Cyril Vasil’ érsek, a Keleti Kongregáció titkára volt. Számos szentszéki nyilatkozat fölidézésével mutatta be, hogy az új evangelizáció korántsem új a Katolikus Egyház tanításában. A fogalom az Ad Gentes zsinati dekrétumból származik, amelyre az utána következő évtizedekben is gyakran utalt a Magisztérium. Fölhívta a figyelmet arra, hogy korunkban az evangelizáció munkája során számolni kell az elutasítással, azzal az ellenséges szemlélettel, amely ma Krisztust és az Ő egyházát övezi. A gazdasági jólét törekvései azt az életszemléletet diktálják az embernek, hogy nincs szüksége Istenre. A technikai eszközök arzenáljában az ember lassan a fogékonyságát is elveszíti annak, hogy mi a természetes. Mindez magától értetődően eltávolítja az embert Istentől, és ez az eltávolodás még az Egyházon belül is jelentkezik. Belső megújulásra van szükség, amely nyilvánvalóan elsősorban az egyház vezetőire vonatkozik. Kendőzetlen szemrehányással beszélt a keleti katolikus püspököknek arról, hogy sok helyen jelentős elmaradások mutatkoznak, azoktól az irányelvektől, amelyeket a Szentszék a keleti egyházak belső megújulásának serkentésére fogalmazott meg. „Ma mennyire hűségesek Rómához a vértanúk utódai?”

A találkozó természetesen lehetőséget adott arra is, hogy a résztvevők a helyi egyházat jobban megismerhessék. A szabadidőkben több egyházközséget, egyházi intézményt is meglátogattak, megtekintették a város régi és új illetve épülőfélben lévő templomait.

A keleti egyházi vezetők találkozója vasárnap délelőtt gyönyörű Szent Liturgiával zárult, melyet a székesegyházban Francisco Javier Lozano nuncius vezetésével celebráltak a lelkes hívek hatalmas tömegével együtt imádkozva. A liturgián a román, ószláv, ukrán mellett többször fölhangzottak magyar nyelvű könyörgések is.

A tanácskozás végén a püspök atyák megegyeztek abban, hogy legközelebbi ülésüket Zágrábban tartják 2012. november 8-11. között, hiszen a horvátországi görögkatolikusok ebben az évben ünneplik Rómával való egyesülésük 400. évfordulóját.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum