November 8-án igazi ünnepnap volt hodászi görögkatolikus cigány egyházközségben. Nem csak azért, mert a Főangyalok ünnepét tartjuk, de az Angyalok kertje óvoda második születésnapját is ünnepeltük.

A püspöki Szent Liturgiára az óvodás gyerekek is átjöttek a templomba. Énekükkel bekapcsolódtak a liturgiába. Különös ünnep volt ez a mai. Hetven éve annak, hogy Sója Miklós Hodászra került parókusként, megépíttette az első kápolnát, lefordította a liturgiát cigány nyelvre.

És ez a mai igazán szép ünnep volt az első, amikor Sója Miklós emlékét ápolva, a cigányságot tisztelve Kocsis Fülöp püspök atya cigányul misézett. Talán ez a legnagyobb ajándék, amit a hodászi cigányság kaphatott. Hetven év elteltével először misézett püspök az ő templomukban, az ő nyelvükön.

Püspök atya ünnepi prédikációjában a gyerekekhez szólt, „hiszen az igazán nagy dolog az, amikor a kicsiny lélek befogadja a hatalmas Istent. Mert az Isten végtelen, mindent megtehet, ő nála hatalmasabb nincsen, mégis belefér egy piciny gyermek szívébe. Jézus mindig ott van a szívedben. Az igazán tiszta szívű ember megtalálja az Istent a szívében. A templomban kicsinnyé válunk, gyermekké válunk és így ismerjük fel mi is azt a végtelen, hatalmas Istent, aki minket megalkotott, aki ezt az egész világot teremtette és ugyanakkor ott lakik, benne a mi szívünkben.”

A Szent Liturgiát követően átvonultunk az óvodába, ahol a gyerekek műsora után püspök atya egyenként megáldotta a 48 gyermeket.

Az ünnepre készülve nemcsak a gyerekek lelke lett gazdagabb az angyalok énekével, de az egyébként is szép, modern óvoda tovább szépült. A lelkes, kreatív óvónők keze által az angyalok kertje a falon is megelevenedett.

A nap végén nemcsak a gyerekek lettek gazdagabbak a püspöki áldással, a szülinapi tortával és ajándékokkal, de mi felnőttek is lelkiekben megerősödve térhettünk haza, hiszen tudjuk, Isten a szívünkben van.

Köszönet Kocsis Fülöp püspök atyának, Orosz István parókusnak, és kedves feleségének  Juditnak – aki az óvoda vezetője, az óvoda lelki vezetőjének Egri Tibornak, az óvónőknek, dajkáknak, Lakatos Sándornak és mindenkinek, akik ezt a napot igazi ünneppé tették.

Juhász Éva
cigányügyi megbízott

Mai elidegenedett, félős és visszahúzódó világunkban mindennél elevenebben tör fel az élet nagy kérdéseire választ kereső emberben a vágy, hogy őszinte, tiszta, megnyugtató szót halljon. Kimondva, kimondatlanul sóvárog a lélek az isteni felé, ahol megtisztulhat, megpihenhet és erőt gyűjthet a mindennapok harcaihoz. Ha pedig rátalál a Szentre, akkor azt soha többé nem akarja elereszteni, mindig Vele és Benne akar élni, létezni.

Liturgiánk legnagyobb titka az, hogy elénk tárja ezt a vágyva-vágyott Szentséget. Szertartásainkban megtalálja a helyét a romlatlan, a világra nyitott szívvel rácsodálkozó gyermek, az útmutatást kereső fiatal, a megterhelt, mégis békére vágyó középkorú, valamint az élet javát már maga mögött tudó, csendben készülődő idős is. Hogyne találná meg, hiszen nem mással, mint Teremtőjével találkozik minden egyes szertartásban. Előtte áll meg pőre lélekkel, feledve minden földi gondot, hálát adva mindazért a jóért, amit kapott és kapni fog. Amikor pedig a kimondott szóban, az énekelt dallamban találkozik Isten és ember, ott csoda történik.  

Ilyen csodát élhettünk át a mai napon, amikor a Főangyalok ünnepén együtt imádkozhattunk főpásztorunk vezetésével a hodászi cigány templomban és ünnepelhettük szeretett óvodánk születésnapját. Újra gyermekek lehettünk. Tiszták, gondoktól- nehézségektől-terhektől mentesek. Isten színe előtt állók, akiket nem rémít a Legnagyobb Hatalom előtt állás, hanem inkább köszönetre és hálára sarkall. Olyanok, akik nem keresik a szavakat, hanem azt mondják, amit a kis szívük rejt- az igazat, a szépet, az istenit. Mert a gyermeki szív már csak ilyen.

Látja, szereti, óhajtja a jót, és ha megkapja, ugyanazt is adja vissza. Ezért az övék a mennyeknek országa, ezért lesz a miénk is, ha olyanok leszünk, mint ők. A mai napon ilyenekké váltunk mi is. Istent egy szájjal és egy szívvel dicsérő, a világra tiszta szívvel rácsodálkozó, őszinte gyerekek. Amikor pedig hazatértünk otthonainkba, megfogadtuk: maradunk is ilyenek. Maradjunk hát gyerekek- Isten gyermekei!!!

 Egri Tibor

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum