Bodnár István 1937-ben született Penészleken, Szabolcs megyében. Apja, Bodnár Sándor, görögkatolikus esperes–lelkész, kinek igen áldásos szolgálata alatt templom, hét tantermes iskola és tanítói lakás épült a faluban. Lelkében mély nyomot hagyott a naponta együtt imádkozott rózsafüzér, édesanyja áldozatkészsége, mellyel a háborús évek alatt segítette a rászorulókat, befogadta a menekülőket.

Elemi iskoláit szülőfalujában, Nyíregyházán és Nyírvasváriban, gimnáziumi tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban végezte. A buzgó ferences atyák hatására érlelődött benne a gyermekkorban fogant papi hivatás. Nagy hatással volt rá Hajdú Pál Antal igazgató, matematika tanár, akiben a szigor a diákok iránt kinyilvánított szeretettel párosult. Csodálattal töltötték el Esztergom templomai és történelmi emlékei, melyek fölkeltették a művészettörténeti érdeklődését. Sokat olvasott, különösen történelmi tárgyú és szépirodalmi műveket.

Érettségi után, 1956-ban, felvételt nyert a Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe, ahol kiváló, Rómában végzett tanárok tanítottak. Ma is tisztelettel említi dr. Rohály Ferencet, aki görögből lefordította a liturgikus könyveket, tanítványai lelkébe mélyen bele plántálta a liturgia ismeretét és szeretetét.

A szeminárium elvégzése után feleségül vette a máriapócsi születésű Petróczi Juliannát, aki mint gyermek virágcsokorral köszöntötte a kegyhelyre zarándokló Mindszenty József hercegprímást. Családjukban három gyermek született: Julianna, István és Ágnes.

1961. július 30-án dr. Dudás Miklós szentelte pappá, Nyíregyházán. Jelmondata: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (I.Kor. 2,2) Az első szent liturgiáját Máriapócson a kegyoltárnál mutatta be. Édesapja vezette az oltárhoz, akitől a kommunista hatalom az 1956-os forradalom és szabadságharc után megvonta a működési engedélyt.

Segédlelkészként első szolgálati helye, 1962-ben, Sátoraljaújhely volt. Szomorúan tapasztalta, hogy az ateista hatalom korlátozó és elnyomó politikája miatt egyre apadt a templomba járók száma. Négy év múltán Beregdarócon lett adminisztrátor. Az ott töltött évek legboldogabb papi esztendei voltak. A hívek rendszeresen jártak templomba utrenyére és vecsernyére, készséggel fogadták a lelkész útmutatását, irányítását.

1969-ben Borecky Izidor, kanadai ukrán görögkatolikus püspök – az ő joghatósága alá tartozott a még ma is meglevő négy magyar görögkatolikus parókia – meghívására családjával együtt kivándorolt Kanadába. A courtlandi Szent György egyházközségbe kapott kinevezést. Meg kellett küzdenie az újrakezdés nehézségeivel: az angol nyelv elsajátítása, a szokatlan parokiális élet – az önfenntartás anyagi alapjainak előteremtése –, egy magyarországi megyényi területen szétszórtan élő hívek pasztorálása. Néha száz kilométerre is el kellett utazni egy–egy beteg meglátogatására, eltemetésére. A hívekkel való kapcsolattartást a sokszorosítással készített heti híradóval biztosította. Külön kellett figyelnie arra, hogy abban gyermek és idős egyaránt megtalálja a maga lelki olvasmányát, a neki szóló üzenetet. Felesége kántorizált, magyar nyelvre, énekekre tanította a hittanos gyerekeket, színdarabokat tanított és rendezett, közösségi alkalmakkor irányította az egyházközség asszonyait.

1976-ban a megyés főpásztor a windsori parókiára helyezte s kinevezte a kanadai magyar görögkatolikusok esperesének. Bár lélekszámban kisebb parókia volt, de feladata lett egy szlovák, valamint egy kis ukrán közösség pasztorálása, valamint a detroiti magyar egyházközség lelki gondozása is. Szolgálata elismeréseképp Isidor püspök 1982-ben archipresbiternek nevezte ki, felhatalmazta a főpapi jelvények, a korona viselésére. Bodnár István atya ezüstmiséjén, 1986-ban, megjelent a négy kanadai magyar görögkatolikus egyházközség, valamint az általa pasztorált szlovák, az ukrán és detroiti híveinek küldöttsége is. A megyéspüspök meleg hangú levéllel, Tűz Tamás neves papköltő pedig verssel köszöntötte. A windsori parókia hívei emlékkönyvet adtak ki tiszteletére.

Nem sokkal azután, a megyéspüspök kérésére visszatér Courtlandra. A saját parókiája mellett pár évig ellátja a száz kilométerre levő hamiltoni görögkatolikus hívek lelki gondozását is. 1990-ben John Sherlok londoni római katolikus püspök felkéri a londoni, 1998-tól pedig a courtlandi magyar római katolikus közösség pasztorálására, latin rítusú szentmisék tartására.

2005-ben nyugdíjba vonult. Családjával Londonban telepedett le, gyermekei, unokái körében.  Ha egészségi állapota engedi, ma is szívesen kisegíti paptestvéreit.

Aranymiséje alkalmából a papok és hívek szeretettel köszöntötték, kérték a Mindenhatót, hogy jó egészséggel, hosszú élettel áldja meg, szeretett családja körében.

Ft. Deák Miklós
wellandi parókus, gk. esperes

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum