A romák integrációjáról és az egyházak szerepéről rendeztek konferenciát Budapesten

Ellen Bos, az Andrássy-egyetem rektorhelyettese köszöntőjében elmondta, hogy ez a konferencia egy többéves rendezvénysorozat lezáró eseménye. A szervezők célja az volt, hogy elősegítsék Magyarország legfontosabb társadalompolitikai kihívásának megoldását, támogatva a szakemberek, a politikusok és a civil társadalom párbeszédét.

Fixl Renáta, a Hanns Seidel Alapítvány képviselője megnyitójában arra emlékeztetett, hogy ezt a sorozatot 2014-ben indították azért, hogy elősegítsék a roma kisebbség társadalmi beilleszkedését.

Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője felszólalását egy történettel kezdte. Egy roma gyerek odament egy paphoz, és megkérdezte: „Atya, mit vétettem, hogy engem az Isten cigánynak teremtett?” Sok cigány ember érzi úgy, hogy származása bélyeg, melyet nem tud lemosni. Roma mivoltukat hátrányként, szenvedésként, veszteségként élik meg. Pedig minden ember az Isten képmása, mindenki a teremtő emlékműve. Egy másik történet szerint egy albérletben lakó roma fiatalember karácsonykor egyedül volt, mert nem tudott hazamenni. Az egyik keresztény közösségben egy asszony úgy gondolta, hogy meghívja őt a saját családjához. A fiú nagy izgalommal készült, nem tudta, hogyan fogadják majd. Félelmei azonnal elmúltak, amikor látta, milyen nagy szeretettel veszik körül. A vendégség végén a házból kilépve azt érezte, hogy minden régi seb, megbélyegzettség, kigúnyolás hirtelen semmivé vált. A kereszténység mindenkinek – így a romáknak is – Istent és a felebarát szeretetét tudja felkínálni.

Mindenki úgy tud egész emberré válni, ha gyökereit nem kell szégyellnie. A romák keresztény integrációja, felzárkóztatása három oszlopon nyugszik: ez az oktatás, a munkahelyteremtés és a szív, vagyis az evangélium átadása.

Magyarország legszegényebb részei azok a területek, ahol a cigányság él – mutatott rá a püspök. – Romának születni annyit jelent, hogy valaki a nyomorba és a kilátástalanságba születik. Létszámuk rohamosan nő, vagyis helyzetük egyre nagyobb problémát jelent. Nagy részük munkanélküli, kétharmaduk krónikus betegségben szenved.

Székely János hangsúlyozta: az Egyház hatszáz éve foglalkozik a cigányság problémáival. Magyarországon minden egyházmegyében vannak romapasztorációs referensek. A magyar Egyház számára a papság és a hitoktatók képzése is fontos – minden kispap tanul romológiát a szemináriumokban. A Boldog Ceferino Intézet – melyet az MKPK hozott létre – cigány vezetőket képez. A romapasztorációs munkatársak feladata elsődlegesen a közösségszervezés. Ennek első helyszíne az otthon, hiszen a romák nehezen indulnak el egyből a templomba. A romapasztoráció alapja, hogy vegyes – cigány és nem cigány – csoportok működjenek mindenhol. Természetesen szükség van olyan alkalmakra is, amikor csak ők vannak jelen, amikor a maguk módján tudják átélni a hit ajándékait. A Sója Miklós Nyitott Ház Szövetség egy harminckilenc közösségi házat összefogó hálózat, amely abban segít, hogy minden roma fiatal elvégezze a nyolc osztályt. „A romapasztorációnak ugyanakkor az az elsődleges feladata, hogy Krisztust adja át, mert a cigányság legnagyobb esélye Jézus Krisztus” – zárta előadását a szombathelyi megyéspüspök.

Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita előadásában azt emelte ki, hogy minden görögkatolikus egyházmegyében vannak cigánypasztorációs központok: így Hodászon, Rakacán és Hajdúdorogon. Sója Miklós (1912–1996) – aki Hodászon volt lelkipásztor – munkássága azért kiemelkedő, mert a hit, az oktatás és a munka hármasságára épülő pasztorációja vált mintává a későbbiekben. Hodászon épült meg Európa első cigány temploma; Sója Miklós fordította le cigány nyelvre Aranyszájú Szent János liturgiáját.

A Görögkatolikus Egyház minden esztendőben tart cigány búcsút Máriapócson, valamint Hodászon, Kántorjánosiban, Tuzsér községben és Máriapócson cigánypasztorációs intézményeket működtet. A romák oktatását szolgálja a szolnoki Szent Tamás-iskola, a nyíregyházi Huszár-telepen működő Sója Miklós-iskola, valamint a homrogdi Szent Gergely- és a rakacaszendi Szent Miklós-iskola. Fontos a romák integrálásában a karitatív tevékenység és a szociális földprogram is, de a legfontosabb mégis a személyes kapcsolat.

Farkas Anikó a Magyarországi Református Egyház romapasztorációját bemutatva elmondta, hogy a reformátusok már az 1567-es debreceni zsinat óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Stratégiájuk alapja a megbékélés, az egészség, a reménység, a gyülekezeti cigánymisszió, a bibliaórák és a közösségépítés.

Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának elnök-püspöke a Szentírást idézte: „Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében” (Ef 2,14). A romák Isten elől elrejtettek. Napjainkra a szegénység, a cigányság és az áldástól fosztottság összekapcsolódott. Az evangélikus egyház a szociális és a missziós munka mellett az oktatásra is nagy hangsúlyt fektet. Pataky Albert az Evangéliumi Szabad Egyházak Szövetsége részéről azt emelte ki, hogy a többségi társadalom előítéleteit is le kell bontani.

Sörös Iván, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Gyermekesély Főosztályának munkatársa a társadalmi felzárkóztatás gyakorlatát ismertetve a Biztos Kezdet Gyerekház szolgálatról elmondta, ezekben az intézményekben a három év alatti gyermekek és szüleik kapnak segítséget, a tanodaprogram pedig a társadalom perifériáján élő gyermekeket célozza meg. A tanoda több, mint egy iskola, mert a közösségépítésre, a kultúraszervezésre és a szociális segítségnyújtásra is lehetőséget biztosít.

Maria Macher a berlini Simeon Diakónia munkájáról szólt. Elmondta: Berlin Neukölln negyedében sok hátrányos helyzetű él. A Stadtteilmütter programmal elsősorban az anyákat igyekeznek megszólítani, így próbálják a gyerekek tanulási esélyeit növelni. Manuela Horvath a Kismartoni (Eisenstadt) Egyházmegye romapasztorációs tevékenységét ismertetve az emlékezetkultúra fontosságára hívta fel a figyelmet.

Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár azt emelte ki, hogy napjainkban tizenegy roma szakkollégium működik Magyarországon. Tavasszal alakul meg egy szakkollégiumi tanács, melynek feladata az intézmények minősítése lesz, így is biztosítva, hogy minél magasabb szintű munka folyhasson bennük.

A konferencia délutáni részében bemutatkoztak a magyarországi roma szakkollégiumok, így többek között a budapesti Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium; a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium, valamint a miskolci Görögkatolikus Cigány Szakkollégium is.

A szakkollégiumok hallgatói és vezetői tevékenységüket ismertetve azt emelték ki, hogy az ösztöndíjak, a nyelvtanulás lehetősége és a képességek fejlesztése mind azt a célt szolgálják, hogy a hallgatók tanulását és társadalmi szerepvállalását segítsék. A közösségi szolgálat, a kutatás, a tudományos munka támogatása és az egyéni fejlesztés mellett az is fontos, hogy a diákok részt vegyenek a középiskolások mentorálásában. A „keresztény roma szakkollégium” azt jelenti, hogy ezekben az intézményekben keresztény elköteleződésű, erős identitással rendelkező fiatalok magas szakmai tevékenységet folytatnak egy élő közösségben. Céljuk egy keresztény roma értelmiségi réteg kialakítása.

A rendezvény a Donau-Institut, az Internationales und Interuniversitäres Netzwerk Politische Kommunikation valamint a Hanns Seidel Alapítvány szervezésében valósult meg.

Forrás: Baranyai Béla/Magyar Kurír, fotó: Lambert Attila

Nyíregyházi Egyházmegye