Eltemették Konkoly István nyugalmazott megyéspüspököt

Gyászol a Szombathelyi Egyházmegye. Néhány napja már fekete zászlók lobognak az intézmények homlokzatán, jelezve: veszteség ért minket. Konkoly István, a Szombathelyi Egyházmegye 14. megyéspüspöke november 20-án hazaköltözött a Teremtőhöz. 

A feltámadt Krisztusból merítettek erőt az egyházmegye papjai és hívei, amikor szeretett és tisztelt főpásztoruktól búcsút vettek november 29-én a székesegyházban. Már a gyászmise előtt másfél órával érkeztek a hívek és a papok, hogy leróják kegyeletüket Konkoly István ravatala előtt. 

A gyászmise előtt rózsafüzért imádkoztak a hívek és a papság, majd Perger Gyula, a Szily János Látogatóközpont igazgatója felolvasta Konkoly István lelki végrendeletét. Ezt meghallgathatják itt. 

A gyászmisén részt vett – többek között – Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, Veres András, az MKPK elnöke, korábbi szombathelyi megyéspüspök – Konkoly István utóda –, valamint az egyházmegye papjai és számos hívő Vas és Zala megyékből. A szentmise elején Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius tolmácsolta Ferenc pápa üzenetét, amelyet Székely János megyéspüspöknek küldött Konkoly István haláláról értesülve. A részvéttáviratot meghallgathatják itt.

Márfi Gyula veszprémi érsek mondta a szentbeszédet, amelyet személyes emlékekkel tűzdelt tele. Volt miből meríteni: több mint 8 évig segítette közvetlenül is a püspök munkáját. Az első a hálaadás – kezdte szentbeszédét Márfi Gyula. „Megköszönjük a 87 évet, amellyel Urunk megajándékozta püspök atyát. Ebből 63 évet töltött el papi szolgálatban.” Az érsek felsorolta Konkoly István papi működésének állomásait, majd felidézett egy nemrég történt találkozást, a püspök egyik volt hittanosával. „Tőle is azt tudom, amit korábban is már tudtam: püspök atyát mint hitoktatót, nagyon szerették. Elmondhatta hittanosairól Szent Pál szavait: Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amit mi írtunk. Nem tollal és tintával, hanem az élő Isten élő lelkével.”

Munkáját mindig nagy igényességgel végezte, nagy gondot fordított a liturgia végzésére, a hitoktatásra, a szentbeszédekre, az egyházi épületek karbantartására – mondta az érsek, aki felsorolt néhányat a Konkoly István által létrehozott intézmények közül, és példákat sorolt a megvalósult egyházi épületek renoválására, megépítésére. És természetesen a Szentatya 1991-es szombathelyi látogatásának a megszervezése is az ő feladata volt. 

Az érsek szentbeszéde folytatásában a megyéspüspök erényeit emelte ki és állította példaként a megjelentek elé. Kiemelte szorgalmát és lelkiismeretességét kötelességei teljesítésében. Nem volt olyan eset, hogy este ne tudta volna, másnap mit fog prédikálni, mit fog előadni, mondta Márfi Gyula. Nem volt benne gőgös elbizakodottság és irigység. Mindig elismerte mindenkinek a jó munkáját, és mások sikereinek is tudott örülni. Megvolt benne az együttérzés erénye is, emelte ki az érsek, aki felidézte, hogy együtt látogatták a kórházban a beteg paptársakat. A püspöknek is sokat kellett szenvednie – nem csak az utolsó években, hanem korábban is – mondta a szónok.

A Purgatóriumról sokat nem tudunk – folytatta Márfi Gyula. – Én azt gondolom, hogy a Purgatórium lényege a szenvedő Krisztussal való fájdalmas, de szeretettel teljes együttlét. Látnunk kell, ahogy vonaglik a kereszten, és hallanunk kell a hangját, ami nekünk is szól: Miért hagytál el engem? Visszamennénk a Földre, hogy újrakezdjük az életet, kijavítsuk a hibákat, de ez nem lehetséges. Az egyetlen élet véget ér. Ezért eltölti szívünket egyfajta fájdalom, bűnbánat és a Mesterrel együtt érző szeretet. Ennek hatására megtisztulunk, és átjutunk a szenvedő Krisztussal való együttlét fájdalmas állapotából a halálból dicsőségesen feltámadt Krisztussal való együttlét gyönyörűen szép állapotába. Vajon lehetséges, hogy egyesek már itt a földön átmenjenek a Purgatóriumon a keresztre feszített Krisztussal való egyesülésben? – tette fel a kérdést Márfi érsek. Azt hiszem, ez lehetséges, és talán Konkoly püspök atyára is igaz. Ez a gondolat is erősíti bennünk a bizalmat, hogy az Úr máris magához vette őt, jutalmazva erényeit, megbocsátva gyarlóságait és megvigasztalva őt a szenvedéseiért.

Márfi Gyula veszprémi érsek szentbeszédét meghallgathatják itt.

Saját nevében, valamint az egyházmegye papsága nevében Brenner József nagyprépost búcsúzott Konkoly Istvántól. Felidézte a közös, munkában töltött éveket, a köszöntőket, és azt, hogy nyugdíjba vonulásakor is ő búcsúztatta. „Ez a búcsú most egészen más: elköltöztél.” Brenner József idézte a Szentírást: „Amikor a földi sátor összeomlik, Istentől kapunk új, örök lakóhelyet.” A Jóisten mindannyiunkat maga köré akar gyűjteni. Ez azt is jelenti, hogy Istennek gyűjteménye van lelkekből, emberekből, és Isten nem akar egyetlen embert sem nélkülözni, hangsúlyozta a szónok. Isten szeretetében von minket össze a túlvilágon. Amikor a túlvilágról beszélünk, akkor az emberek azt gondolják, hogy a meghaltak messze kerülnek tőlünk. De ez nem így van. A túlvilágon nem ennek az életnek a törvényei vannak. Ott nincs távolság. Így a meghalt lelkek nagyon közel vannak hozzánk. Felidézte a Jelenések könyvének egyik látomását, amelyben azt olvassuk, hogy a bárány trónja előtt könyveket nyitnak ki, köztük az élet könyvét. „István atya, a te életed könyvét is kinyitották.” Minden könyvnek három fejezetét tudjuk megkülönböztetni, mondta a nagyprépost. Az első a cím: ez az életünkre vonatkozóan azokat a címeket, pozíciókat, rangokat jelenti, amiket elértünk. A Jóisten nem ezt nézi. Ennél lényegesebb a tartalom, a második rész, emelte ki Brenner atya. A fejezeteket a Jóisten írja: kik vagyunk, hová kerülünk, mi a feladatunk. Minden embernek vannak hibái, de reményünk, hogy ha a hibáinkat és bűneinket megbánjuk, akkor Isten eltörli ezeket, mintha meg sem történtek volna. A jócselekedeteink viszont megmaradnak és örökre ott maradnak Isten előtt. A harmadik rész a befejezés. A Te életed befejezése méltó volt, mondta Brenner József, aki utalt rá: élete utolsó szakaszában Konkoly István nagy bizalommal fogadta el Isten kezéből a szenvedést. 

Brenner József búcsúbeszédét meghallgathatják itt.

Forrás és fotó: Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye