Értékes relikviára tett szert az eperjesi görögkatolikus főegyházmegye. Bari városának dominikánus szerzeteseitől egy ampullát kapott, benne a Szent Miklós szarkofágjából szivárgó, csodatevőnek tartott nedvvel.
Az ajándék a bari Szent Miklós bazilikát gondozó dominikánus testvérektől származik. A lepecsételt ampullát a hozzá tartozó eredetigazoló okirat szerint 2011. november 21-én töltötték meg a szarkofágból kipárolgó és lecsapódó nedvvel. Az ampulla tartalmának hitelességét Lorenza Lorussa prior aláírásával igazolja. Az illatos nedvnek sok száz éve csodatevő hatást tulajdonítanak. A városban érdekes rituális rendezvény zajlik Szent Miklós napján. A zarándokok a szarkofágból kipárolgó és a templom kultikus helyén lecsapódó folyadékot isszák, az első korty a celebráló papot illeti, csoda erőt tulajdonítva annak.
Szent Miklós testi maradványai a Szent Miklós-bazilika egyik kriptájában vannak elhelyezve egy szarkofágban, amelyet 1953-ban megnyitottak a templom restaurációs munkái miatt. A szent földi maradványait exhumálták, és a Vatikán ekkor engedélyezte Luigi Martinonak, a Bari Egyetem antropológusnak a csontok vizsgálatát.
Fél évszázaddal a csontok 1953-ban történt vizsgálata után Caroline Wilkinson, a Manchester Egyetem antropológusa, olasz kollégája röntgenfelvételei és vizsgálatai alapján elkészítette a szent fejének egy szimulált agyag modelljét. A számítógép segítségével történt arcrekonstrukció alapján generált képet világok választják el a pirospozsgás, kerekarcú, kékszemű vidám öregúrtól, akit általában piros, szőrmével szegélyezett öltözékben ábrázolunk. A valóság, ha ezt tényleg valóságnak lehet nevezni, egy alacsony, kemény vonásokkal rendelkező, a hatvanas éveiben járó férfi, "rendkívül férfias arccal és törött orral", állítja Wilkinson. " A tudósok ugyanakkor figyelmeztetnek: korántsem lehetünk biztosak abban, hogy valóban Szent Miklós fekszik a bari bazilika szarkofágjában.
Szent Miklós Kr. u. 272-ben született Patara városában a Római Birodalomban (ma Törökország). Nagybátyja a patarai püspök hatására szerzetespap lett, miután vagyonát szétosztotta a szegények között. Isten azonban a legenda szerint megszólította őt a jeruzsálemi zarándokútján, hogy térjen vissza a nép körébe, lemondván a szerzetesi visszavonultságról. Mira város papjának ezzel egyidőben látomása volt, hogy Szent Miklóst kell megválasztani a város püspökének.
Diocletianus és Maximianus császár keresztényüldözései idején Szent Miklós püspök is börtönbe került, ahol éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Szabadulása után 327-ben meghalt. Jusztinianosz császár uralkodása idején (527-65) Mira városában, sírhelye fölött bazilikát emeltek a tiszteletére. 1087-ig nyugodott itt, amikor is a várost a szeldzsuk törökök megtámadták, elfoglalták és lerombolták.
1087-ben, a keresztesek visszafoglalták a várost a törököktől, és Szent Miklós ereklyéit Bari itáliai városba vitték, a mirhakészítés tudományával együtt. A korabeli írások szerint Szent Miklós csontjai csodás rózsaillatot árasztottak. Bariban ma is áll az a templom, amit a keresztesek építettek Szent Miklós tiszteletére.
Szent Miklós a hajózók védőszentje. Több csoda is fűződik a nevéhez. A tengerbe esett fulladozó utastársát, kimentette a habokból, máskor lecsendesítette a tengert, mint Jézus. Meglepő, de ő az illatszerészek védőszentje is, mert Mira városban készítették a mirha illatos olajat, amit ő Mira város püspöke lévén ismert.
Szent Miklós lett a gyermekek, a hajadonok védőszentje is. Egy elszegényedett patarai nemesember elkeseredésében a lányait akarta áruba bocsátani. Szent Miklós püspök éjszaka a nyitott ablakon egy kis csomag pénzt dobott be hozzájuk. Az összeg elég volt a legnagyobb lány hozományára. Ugyan így segített a középső lányon is. Senki nem tudta, ki volt a jótékony éjszakai adakozó, de az apa kíváncsi volt, ezért a harmadik alkalommal kileste, ki dobja be a pénzt. Meglátta Szent Miklóst, és mindenkinek elhíresztelte a nevét.
Egy gyermektelen házaspár a szenthez imádkozott, hogy gyermekük születhessen. A megszületett fiúval apja el akart hajózni Mirába. A tengeren azonban vízbefulladt a kicsi. Az apa mégis tovább utazott és a Szent Miklós templomba érve, a halottnak vélt kisfia beszaladt a templomba! A fiúcska elmesélte, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós püspök vette az ölébe, és megmentette.
A bizánci és a kopt rítusban temetése napját, december 6-át ülik ünnepként. Nyugaton a 10. század óta övezi tisztelet ezt a napot.
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum