„Jó katolikusnak, kereszténynek, szerzetesnek lenni” – Szocska A. Ábel az ad limina látogatásról

– Köszöntöm, mint a püspöki kar legfiatalabb tagját. Milyen tapasztalatokat szerzett az ad limina látogatásról?

– Nagy szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió hallgatóit. Számomra több szempontból is különleges ez az ad limina látogatás. Ahogy említette, a püspöki konferencia legfiatalabb tagja vagyok, nem szenteltek püspökké, a kinevezésemnél fogva mégis a püspöki kar tagjai közé tartozom mint apostoli kormányzó, ezért részt vehetek az ad limina látogatáson. Ez a látogatás többszörösen is megható élmény, és megérint engem. Már az is nagyon pozitív élmény volt számomra, amikor a püspöki kar tagjai közé kerültem, és szeretettel fogadtak – mint papot s egy új egyházmegye főpásztorát. Ezt a fogadtatást az ad limina látogatás csak erősíti.

Elöljáróként a hivatal betöltésével járó feladatok közepette sokszor az Egyháznak a csak a világi arcát látjuk, a mindennapos intéznivalókat helyezzük lelki szemeink elé. Ez a római látogatás megmutatta számomra az Egyház lelki arcát is. A Szentatyával való találkozás, azok a közvetlen szavak, amelyeket hozzánk intézett, az a fajta nyitottság, amellyel bennünket fogadott, mind abban erősített meg, hogy mindannyiunknak, akik az Egyházban vagyunk és sokszor belefeledkezünk a napi teendőinkbe, szép üzenet lehet, hogy az Egyház nemcsak a sok feladat, intéznivaló és teendő, hanem ott van az Úristen is az ő jelenléte által, és ezt nagyon jó megtapasztalni. Megerősít engem.

– Görögkatolikusként és bazilita szerzetesként hogyan látja, mit tud adni a szerzetesi lelkiség az Egyháznak, és mit tud adni a görögkatolikus lelki örökség a magyar katolikus Egyháznak? Különböző a rítus, de tulajdonképpen közös a hitünk, és egymást gazdagítjuk…

– Feladataink végzése közben óhatatlanul belevisszük a mi sajátos görögkatolikus hagyományainkat, liturgikus örökségünket, lelkiségünket a katolikus Egyházba, gazdagítva azt. Szerzetesként mindazt a pluszt tudom adni, amit az évek során, főként a máriapócsi rendházunkban, nemzeti kegyhelyünkön megtapasztaltam, és ezzel tudom szolgálni az Egyházat.

– Kárpátaljáról, Nagyszőlősről származik, mit jelent ez az Ön számára?

– Mi Kárpátalján sohasem éreztük azt, hogy nem tartozunk Magyarországhoz. Gyerekkoromtól fogva úgy nevelkedtem, hogy magyar vagyok; teljesen természetes volt, hogy a környezetemben oroszul, ukránul beszéltek, de a szülőfalumban, a családi házban csak magyarul.

Időről időre előfordul, hogy találkozunk személyekkel, akik az Erdélyben, vagy Kárpátalján élő magyarokat ukránoknak vagy románoknak nevezik, de mi, akik onnan származunk, s akik ott élnek, azért ezt egészen másként éljük meg.

– A Kárpátalján működő görögkatolikus Egyházzal milyen a kapcsolata a magyar görögkatolikusságnak?

– Kárpátalján saját helynöksége van a kárpátaljai magyar görögkatolikus Egyháznak, és a munkácsi egyházmegyéhez tartozik. Többnyire csak a pozitív és jó dolgokkal van kapcsolatunk; közös programokban, örömökben osztozunk; ezek kerülnek előtérbe. De azt mindannyian tudjuk, hogy egyre többen költöznek át Kárpátaljáról Magyarországra, és közöttük a görögkatolikusok is egyre többen veszik fel itt velünk Magyarországon a kapcsolatot: azok, akik itt szeretnék görögkatolikus hagyományaikat megélni.

– Lassan véget ér az ad limina látogatás, mi az, amit hordoz a szívében erről az alkalomról?

– Szerintem mindannyiunkra a Szentatyával való találkozás tette a legmélyebb benyomást. Egy életre szóló találkozás volt, de ahogy az egyéb kongregációkban is fogadtak bennünket, a segítő szándékot láttam. Azt éreztem, hogy jó katolikusnak lenni, kereszténynek lenni, szerzetesnek lenni, hogy odafigyelnek ránk, gondoskodó figyelemmel vannak irántunk, fontosnak tartják a helyzetünket, ügyeinket.

– A katolikus szó „egész szerint valót” jelent, egy nagy családot. Volt ilyen „családélménye”?

– Minden egyes alkalommal, amikor főpásztorként vagyok egy rendezvényen, amikor a római katolikus rítus, hagyományok, ünnepélyek szerint vagyunk együtt. De ez nem idegen tőlem, hiszen Máriapócson is nagyon sok római katolikus rendezvény valósul meg görögkatolikus környezetben, tehát ez oda-vissza működik. Azt hiszen nagyon szép a mi együttműködésünk itt Magyarországon a katolikus Egyházon belül, és szép, ahogyan befogadnak, ahogy szeretnek minket, ahogy jelen vagyunk a Magyar Katolikus Egyház életében.

– Köszönöm a beszélgetést, dicsőség Jézusnak!

– Én köszönöm. Dicsőség mindörökké!

Lejegyezte: Körössy László

Forrás: Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye