PANNÓNIA KÁVÉHÁZ
A legkiválóbb háttérmunkás: a názáreti Mária
Kanyó Mária írása.
Mindig a jók mennek el! – szokták mondani a köznapi beszédben, ha egy sokak számára példáértékű életet élő ember távozik az élők sorából. Lehetséges, de nem tudhatjuk. Igaz is lehet, de nem látunk bele mélyen senki lelkébe, milyen is volt a maga valójában. Mindenesetre bízzunk abban, hogy az Isten ölelő karjaiban éli örök boldogságát.
Elmehetnek a jók fizikai értelemben is valahonnan valahová. Elmehetnek, mert feladatuk van, mert más utat választanak, vagy jelöltek ki nekik, vagy mert menekülnek. Mindenkinek megvan a saját válasza erre a döntésre. Egy ilyen jó ember általában valami nagy dolgot cselekedett, aminek látható jelei voltak a világban. Krisztusról is valahogy így gondolkodhattak. De Ő ezen túl – az emberré lett Istenfia volt. Középpontban volt, mert szüksége volt rá a világunknak. Az Atya akaratát önként vállalva, tette a dolgát.
A középpontban lévő, nagy dolgokat cselekvő emberek szolgálatában viszont mindig ott állnak azok a bizonyos háttértámogatók, háttérmunkások. Ők azok, akikről kevesebb szó esik akkor, amikor fontos dolgot kell közvetíteni. Ilyen volt az a názáreti Mária is, aki mindig ott volt Jézus nagy cselekedetei mögött. Aki a "Legyen nekem a Te igéd szerint..." alázatával csak az Isten akaratára támaszkodott. Soha nem akart fényben lenni, tette a dolgát a háttérben, nem hivalkodott tetteivel, nem várt jutalmakat e nagy dologért, hogy az Isten a fiát éppen rá bízza, arra a kis időre.
Néhol felbukkan a Szentírás történeteiben, de nem regélnek fényes pompában az Istenanya számos rejtett tetteiről. Azok a segítő cselekedetek ezek, mint amit egy bármilyen anya, apa, vagy családtag, barát, munkatárs megtesz mindazért, hogy a számára fontos személy, érték, esemény érvényesüljön, teljesedjen ki, valósuljon meg a nagy cél érdekében. Ezek azok a „mellékszereplők” mai világunkban is, akik szociális helyzetükből adódóan, magukat méltatlannak tartva, vagy épp a rangok tekintetében, nem lehetnek díszvendégek a protokoll szabályainak értelmében egy fényes ünnepségen. Ezeken a rendezvényeken valóban nagy tudású emberekről készült profi fotók emelik az ünnepség fényét.
No, de nyissunk ki egy pici kis ablakot és nézzünk ezek mögé a fotók, rendezvények mögé. Ott, ahol megtaláljuk azokat a bizonyos háttérmunkásokat, akik egy tompább pici kis fényben ugyan, de nagyon sokat tesznek azért, hogy az a nagy dolog minden apró simítással megvalósuljon. Fogalmunk sincs, mennyi áldozatos tett, könnycsepp, imádság rejti magában ezeket az embereket. Egy kitakarított mosdó pont olyan fontos egy rendezvényen, mint a gyönyörű díszlet, vagy a protokoll vendég színvonalas beszéde. Egy megszervezett programon pont annyira meghatározó a rejtett ötletadó, mint a mikrofonba beszélő szervező személye.
Ezek az egyszerű emberek a názáreti Máriához hasonlóan csak a partvonalon szurkolva szorítanak azért, hogy az Isten terve beteljesüljön. Talán kicsit saját vágyaikat is háttérbe szorítva, igyekeznek mindig ott lenni, ahol éppen fontos.
Amikor Mária Józseffel a gyermek Jézust kereste, odaadóan elfogadta és támogatta Isten akaratának teljesülését – felülírva saját anyai ösztöneit – miután a gyermek Jézus ezt mondta: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?” (Lk 3,49)
Szívből kívánom, legyetek most porondon ti mindannyian, kik a partvonalon érezve magatokat a háttérből a legkiválóbb munkát végzitek! Érezzétek magatokat különlegesnek, és maradjatok meg a nagyszerű názáreti Mária egyszerűségében!
Kanyó Mária
