Oloffson Placid: Imádságos könyvem

Az adventi időszakról szóló elmélkedésében a bencés szerzetes tényként állapítja meg: a mi Megváltó Jézusunk valóban megérkezett az első karácsonykor, és életével, kereszthalálával és feltámadásával megszerezte számunkra a bűnök bocsánatát. A mi bűnünk tehát már nem hiábavaló, mi már boldogan részesülhetünk a bocsánatban. De nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy bűnbánat nélkül mi sem részesülünk az isteni bocsánatban. Nekünk is meg kell hallanunk Keresztelő János felhívását, „nekünk is készítenünk kell az utat a Megváltó Jézus felénk áradó kegyelmeinek befogadására, mégpedig őszinte bánattal.” Napjainkban sajnos ennek akadályai vannak. A bűn fogalma elhomályosodott bennünk, alig vesszük észre gyengeségeinket, mulasztásainkat. Manapság divatos, hogy mindenki tökéletesnek, bűn nélkülinek tartja magát, csak a másik a bűnös. Ha pedig mégis rákényszerülünk annak elfogadására, hogy vétkeztünk, kimagyarázzuk magunkat belőle. Mindent kitalálunk, ami emberileg érthetővé teszi a bűnünket. Itt komolyan meg kellene változnunk, önmagunkkal szemben is sokkal őszintébbnek kellene lennünk, hogy „képesek legyünk észrevenni, fölismerni, fájlalni, megbánni bűneinket. Ami még ezzel jár: valamiképp elszakadni bűneinktől.”

Placid atya Sienai Szent Katalint idézi: „Adventi programunk a következő: tekintsünk előre, vegyük vállunkra keresztünket, teljesítsük mindenben Isten akaratát, gyakoroljuk a szeretetet, cselekedjük a jót, tűrjünk hősiesen, és igazi bánatunkkal készüljünk Jézus születésének megünneplésére, karácsonyra.” Hozzáteszi: legyen a mi adventi előkészületünknek elmaradhatatlan mozzanata, hogy a várakozás ideje alatt tegyünk minél több jót. „Buzgólkodjunk a jó cselekedetekben.” Nagy jelentőségük van az apróságoknak is. „Ha az átlagnál egy picit figyelmesebbek, picit derűsebbek, egy picit segítőkészebbek, egy picit megbocsátóbbak vagyunk, akkor már helyesen készülünk a karácsonyra.” Hinnünk kell abban, hogy nemcsak a drágán megfizethető ajándékok teszik széppé karácsonyunkat, hanem elsősorban az apró kedvességek, szívességek, szeretetszolgálatok.

Erzsébet jól mondta, hogy Mária azért boldog, mert hitt – emlékeztet Placid atya. Az igazi boldogság, a személyes üdvösség mindig a hiten múlik. Ez így volt már az Ószövetségben is. Ábrahám hitt az egy igaz Istennek, és ezzel a hitével indította el a választott nép üdvösségének történetét. Ugyanígy, Mária hitével kezdődik az Újszövetség, az egész emberiség megváltásának története. A feltámadt Jézus is így szól a kételkedő Tamáshoz: „Boldogok, akik hisznek!” Maga Jézus Krisztus garantálja tehát, hogy az igazi boldogság a hitből fakad. Ez azt jelenti, hogy ha boldog karácsonyt akarunk, akkor hittel kell azt ünnepelnünk. „Tehát nemcsak díszes karácsonyfával, a gyermekek megörvendeztetésével, nemcsak ajándékozással meg üdvözlőlapokkal, nemcsak családi összejövetellel, ünnepi lakomával, hanem élő hittel kell ünnepelnünk azt a Jézust, aki életünk örök boldogságát hozta meg, s akinek emberi megszületése előfeltétele volt az emberiség megváltásának.” Ez adja a karácsony igazi örömét és boldogságát. Ezért ne engedjük, hogy a hit kimaradjon a karácsonyukból, és egyszerűen társadalmi esemény legyen, ellenkezőleg: „Legyen a középpontban a mi hitünk!” Ez esetben „Mi is úgy vihetjük szívünkben Jézust az otthonainkba, mint ahogyan annak idején Mária vitte Erzsébethez.”

Placid atya leszögezi: az első karácsonykor kezdődött a földön „az a hallatlanul nagy isteni mű, ami a bűnbe esett emberiség boldog jövőjét újra lehetővé tette.” Akkor született emberként az a Megváltó Isten, aki a keresztfán jóvátette bűneinket. „Ha mi is akarjuk, Isten kegyelméből eljuthatunk az Ő örök, isteni boldogságába.” A karácsony tehát nem csupán emlékezés, „nem valami bájos esemény idillikus évfordulója, hanem a lehető legcsodálatosabb valóság, a lehető legnagyobb tény, a legboldogítóbb örömhír.” Aki hisz a karácsonykor értünk megszületett, Megváltó szeretet-Istenben, és befogadja Őt szívébe, „az részesülhet az Ő isteni életében, az Isten gyermeke lehet. Ezt ünnepeljük karácsonykor.”

Oloffson Placid: Imádságos könyvem
Éghajlat Kiadó, 2017
(Szerkesztette: Entzné Tőkés Emese, Dutka Judit és Urr Zsolt Ipoly O. Cist.)

Forrás: Bodnár Dániel/Magyar Kurír, Fotó: Merényi Zita

Nyíregyházi Egyházmegye