Kedves Testvérek!
Karácsonyt követően gyakran kérdezzük meg önmagunktól, milyen is volt az ünnep? Gyermekkorunkban, gyermeki lelkületünkkel a „helyes és eltalált” ajándékok sorsát kutattuk gondolatainkban, felnőtt fejjel már inkább a megajándékozás örömét keressük. Biztos vagyok benne, hogy mindkét érzés, tapasztalat és gondolat az értünk születő Istengyermek emberségünket megerősítő ajándéka. A töprengések hátterében pedig az a titok bújuk meg, hogy a felfoghatatlan Isten hogyan „képes” hozzánk, házunkba és szívünkbe beleszületni.
Karácsony előtt a nehéz körülmények között felnövő, az emberi szeretetünkre is éhes gyermekeink, fiataljaink számára gyűjtöttünk… Istennek hála, szinte „csordultig” érkeztek ajándékok, felajánlások, imádságok. Mi és a ránk bízott gyermekek és fiatalok pedig csak az érezték, hogy érkezik hozzájuk a felfoghatatlan, az életükben sokszor távolinak tűnő Isten, talán éppen az Önök szeretete által!
Nagyon szépen köszönjük ajándékaikat, felajánlásaikat és imádságaikat! Mindenkinek, mindenért!
S amint a közénk születő Krisztus is növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt (vö. Lk 2,52), ahhoz, hogy gyermekeink és fiataljaink is gazdagodhassanak az Isten megtapasztalhatósága által bölcsességben, egészségben és szeretetben, ugyanígy kérjük és várjuk az Önök önzetlen segítségét továbbra is.
Szívesen fogadjuk az év minden napján imáikat és egyéb segítségüket, akár azzal is, hogy egy-egy gyermeket lehetőségük szerint „lélekben befogadnak és nevelnek”. Aki szívesen kapcsolódik be ebbe a „lelki örökbefogadásba”, kérem, keresse gyermekvédelmi munkatársunkat, Dr. Morvai Anikót (tel. (30) 4822-957).
Karácsony felnőtt érzése, miszerint „jobb adni, mint kapni” vezesse életünket és munkánkat!
Szeretettel,
a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat és
a Görögkatolikus Gyermekvédelmi központok munkatársai
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum