Ezekkel a szavakkal is kifejezhetnénk az adventi böjtünket, a karácsonyt és a vízkereszt ünnepét. Nézzük, hogyan teltek ezek a hónapok, napok a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskolában!

November 15-én kissé még álmosan indultunk neki az útnak, hogy Máriával és Józseffel mi is megérkezhessünk Betlehembe. Hétről hétre a hétfő reggeli imádságokon nyitogattuk szívünket és lelkünket, hogy ott is igazán megszülethessen Jézus Krisztus. Isten tenyerébe helyeztük gondjainkat, melyeket mi már saját erőnkből nem tudtunk megoldani. Rájöttünk arra, hogy mi vagyunk a a „világ világossága”, akiknek gyertyaként kell világítanunk ebben a világban. Kéréseinket „bölcs Salamonokként” kell Isten elé tárnunk.

Imádkoztunk egymásért, magunkért. Készülődtünk, mint ahogy az adventi imádságunkban is énekeltük minden nap: „Készülődj fel Betlehem, mindnyájunk számára megnyílik az Édenkert!”

Az osztályok Betlehemet készítettek, természetesen ki-ki képességéhez mérten gyönyörűt alkotott. Ezeket el is ajándékoztuk, nem tartottuk meg magunknak.

Karácsony előtt aztán valahogy minden felgyorsult, úgy mint amikor már elérkezik a szülés ideje.

Volt napközis karácsonyi délután, élő Betlehem, lelkinap, betlehemes műsor, karácsonyi koncert, közös kántálás Püspök atyával- szaloncukorzáporral egybekötve. Ilyen boldog várakozással indultak haza a gyermekek karácsonyra.

A szülőknek rekollekciót tartott Gánicz Endre atya, az iskola és a tagintézmények dolgozóinak karácsony előtti lelkigyakorlatát pedig Kiss Attila spirituális atya vezette.

Ma, amikor ezeket a sorokat írom, már megünnepeltük Jézus keresztelőjét is és „házunkat” az iskolát is megszentelte Fülöp Püspök atya. Ki gondolta még novemberben, hogy így elröpül az idő adventtől vízkeresztig?

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum