Egy órán át a Jordán folyó partján érezhette magát a budai görög katolikusok hívő közössége, Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspök ugyanis a délelőtti szent liturgia után levonult a folyó partjára a Batthyány térnél, és vízkereszt napján megszentelte a folyót.

Ünnepélyes külsőségek közepette, vízkereszt napján Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus püspök megszentelte a Duna vizét a budai Batthyány térnél. Imájában így könyörgött: „Mindazoknak, akik abból merítenek és ízlelnek, váljék lelki és testi megtisztulásukra, betegségeik gyógyulására, lakóházaik megszentelésére, legyen az hathatós erejű minden jó és hasznos dologra.”

A Szent Flórián-templomban korábban megtartott liturgia után a hívők közössége együtt vonult át a Duna partjára, ahol a püspök a Jordán vizéhez hasonlította a Kárpát-medencét feltöltő folyamot.

– A nagy folyó partjára János szózata hívta őket oda. Mert valami különleges próféciát hirdetett meg; „közel van az Isten országa, minden völgyet töltsetek föl, minden hegyet és halmot hordjatok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös váljon sima úttá, készítsétek az Úr útját”. A folyóban állva János arra buzdította az embereket, hogy tisztuljanak meg. Hogy tegyék egyenessé az életüket. Igazítsák ki görbe, ferde vágyaikat, olyan utat készítsenek, amelyen járni tud az Isten az ő életükben. A bűnbánó, lelküket megérintett emberek odamennek a Keresztelőhöz, és megkérdik: hát akkor mit tegyünk? Így felel a próféta: akinek két ruhája van, adja oda annak, akinek egy sincs. Akinek van mit ennie, ossza meg azzal, akinek nincsen. Világos és egyszerű beszéd. Az életút megtisztítása, az életút kiegyenesítése ennyire egyszerű – mondta a püspök a Dunán úszó kis fa lejárón.

Mindkét autó az Istentől van?

Figyelmeztetett: – Vegyük észre a másikat, aki szükségben van. És ha nekem kettő van, neki meg egy sincs, akkor legyen az övé a másik. Nagy Szent Bazil atyánk ugyanígy tanít. Azt mondja, ha valakinek két ruhája van, és közben látja, hogy a másiknak egy sincs, az olyan, mint a pöffeszkedő ember a színházban, aki két helyet foglal el, míg másoknak állniok kell. Az Isten mindegyikünk számára egyetlen életet ajándékozott, az a mienk, azt kell teljessé tenni. És nem fölhalmozni számtalan hiábavaló kacattal, világi dolgokkal, amelyek csak halmokat, hegyeket raknak, és nem engedik az Isten útját az életünkben. Ha valakinek két ruhája van, adja oda annak, akinek egy sincs. Ha valakinek sok-sok ennivalója van, juttasson belőle azoknak, akiknek kevés van, vagy netán egyáltalán nincs. Akinek két háza van, az fogadja be a hajléktalanokat. Akinek két autója van, gondolkodjon el arról, hogy mind a kettőt az Istentől kapta-e, míg mások nagy szükséget szenvednek a közvetlen közelben.

Mint mondta, János, amikor a folyóban állva meghirdette az életút megtisztítását, megváltoztatását, akkor az Isten útját akarta megrajzolni, megnyitni az emberek szívében.

– Testvéreim, nézzünk a magunk életébe! Itt most, ennek a nagy folyónak a partján megáldottuk a vizet, de hát továbbra is viszolygunk ebből a folyóból meríteni és inni. Pedig nem ez a folyó hívott ide minket? Nem ez a csodálatos folyó itt, a régi Pest-hegy tövében telepítette le őseinket? Emiatt a folyó miatt jöttünk ide a Kárpát-medencébe, olyannyira megtetszett. Hiszen itt nyílik meg a nagy Alföld, itt találkoznak a hegyek a folyó szögletében az Alfölddel, ez a mi vidékünk, és mit jelent ma nekünk a Duna vize? Mit jelentenek a folyók? Szeretjük? Élünk belőle? Ma már szinte megfeledkezünk róla, hogy a víz az élet, és nem törődünk azzal, hogy megöljük a vizet, és vele együtt az életet. Mi magunk tettük tönkre az életünket, nem csak a folyót. Önzésünkkel, ferde, önző vágyainkkal egész életünket mérgezzük meg – mutatott rá Kocsis Fülöp, aki szerint azzal, hogy kijövünk ide a folyóra, megszenteljük.

Nehéz lesz megtisztítani

– A megszentelt vízből az áldás során legalább néhány cseppet kapunk. Késztessen bennünket az életünk megváltoztatására. Ezt a folyót újra megtisztítani nagyon hosszú idő lesz. Bízom benne, hogy sikerül. Nyolcvan évvel ezelőtt egy dinnyehéj, amikor elúszott rajta, fölfigyelt rá a költő, ma már a szennyeitől nem ismerünk rá a régi, csodálatos folyóra, amely őseinket idehívta. Most, amikor a Dunát megszenteltük, az Isten áldása érkezik erre a folyóra, erre a városra, országra – a lelkünkbe. Azért jön az Isten vízkeresztkor és jelenik meg közöttünk, hogy soha meg ne feledkezzünk erről az isteni üzenetről. Ő köztünk van, és aki feléje fordul, annak van ereje, lehetősége megtisztítani az életét, megváltoztatni azt, hogy amikor az Isten megérkezik, elérjen a szívéhez – zárta szavait a püspök, majd minden hívőt személyesen részesített a szenteltvíz áldásában, végül az ökumené jegyében a Szent Anna római katolikus plébánián kis fogadáson ünnepeltek együtt vízkereszt napján.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum