Wassenaarban – egy holland kisvárosban – a Szent József plébánia négyévente bizánci liturgia ünneplésével emlékezik szülei, nagyszülei nagylelkűségére, áldozatvállalására.

Ugyanis az első világháborút követően Hollandiában – csakúgy, mint Belgiumban – számos család fogadott be hónapokra, sokszor évekre gyermekeket a háborút különösen megszenvedő európai országokból. Magyarországról is több tízezer rosszul táplált – hadiárva, nagy családból,  szegénységből – érkezett gyermeknek nyújtottak segítséget.

A „gyermeküdültetési akciókat” a Vöröskereszt, a Katolikus és a Református Egyház szervezte.

A második világháború után pedig újraéledt ez a jótékonysági mozgalom, noha Hollandia még maga sem heverte ki a német megszállást. Mégis hálából, hogy véget ért a háború és életben maradtak, számos család fogadott be egy-egy gyermeket.

Wassenaarba Görögországból, Örményországból, Ausztriából és hazánkból érkeztek ekkor gyermekek. A plébánia családjainál laktak és a helyi fiú-, illetve lányiskolába jártak.

1948-ban hazánkban betiltották a külföldre utazást, így több gyermekvonat már nem indult Hollandiába.

A későbbi években a wassenaari plébánia hívei segélyszállítmányokat állítottak össze és küldtek Lengyelországba, Ukrajnába.

Az a plébános atya, aki mindezeket a segítő akciókat lelkesen szervezte, ő teremtette meg ezt a hagyományt: a plébánia keleti kapcsolatainak ápolására, elmélyítésére négyévente a hívek bizánci rítus szerint ünneplik a szentmisét.  

Őrzik ezt a hagyományt azóta is örökségükként és a legutóbbi bizánci hétvégére Fülöp püspököt hívták meg a Szent Liturgia bemutatására.

Ez alkalmat adott a hollandiai magyar közösség összehívására is, akik szombat délután megismerkedhettek a Magyar Görögkatolikus Egyház és egyházmegyénk történetével. A hazánkat képviselő nagykövet is részt vett családjával az eseményeken, és viszonzásképpen a követség szervezte Liszt koncertre hívta meg kis csoportunkat.

Ebben a pár napban a plébánia hívei és a magyar közösség tagjai nagy szeretettel fogadták magyarországi küldöttségünket. Igyekeztek a lehető legtöbbet megmutatni Hollandia gazdag kultúrájából és történelméből. Mi is megtapasztalhattuk azt a nagylelkű vendégszeretetet, amiben annak idején a gyermekek részesültek.

Tolmácsra nem volt szükségünk, mert ezen napok fő szervezője Leo Elshout kitűnően beszél magyarul. Az ő szülei is befogadtak egy magyar kislányt a háború után, akit később feleségéül választott.

A szombat esti vecsernyén és a vasárnapi Szent Liturgián egy-egy 30 fős holland - szláv egyházzene bemutatására alapított - férfikórus szolgált, akik a templomban elhelyezett számos ikon mellett a szertartások igazi keleti rítusú hangulatát idézték. 

Ünnepi szentbeszédében Püspök atya kiemelte: a Jézushoz gyógyulásért fordulók, akik maguk, vagy gyermekük gyógyulását kérték tőle, hittek Jézusban és az ő bármely bajból megszabadító erejében. Mindannyiunknak ugyanerre a hitre és bizalomra van szükségünk, és egy távoli országból püspökként azért jött el, hogy ebben a hitben erősítse meg ezt a holland közösséget.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum