Felföldi László plébános atya adventi üzenete

„Az adventi várakozás nem egy különleges idő az életünkben, hanem mindnyájunk sorsának a legmeghatározóbb kísérője… állandóan jelenlevő valósága. Életminőségünk, mondhatnám boldogságunk meghatározója, hogy mire és hogyan várakozunk. Tehetetlenül, szenvedve, vagy reményekkel és a cél eléréséért mindent megtéve éljük meg életünk szakaszait.

Mint a bölcseknek, nekünk is újra és újra feltűnik az Isten hívásának csillaga. Egy üzenet, egy gondolat, amely hív, vezet, hogy beteljesüljön életünk. De minden hívó fény között a legfontosabb és legfényesebb a karácsony csillaga: a csillag az Atyától származó jel, ami odavezeti a kereső napkeleti bölcseket a Megváltóhoz.

A karácsonyi csillag fénye ma is a Teremtő nagy erejű szavának megjelenítője: Legyen világosság! Legyen világosság bennem, a családomban, munkámban, egyházamban, országomban, az egész földön. Legyen a sötétből világos.

A betlehemi csillag: jel! Jeleket küld az Isten a teremtésben, a természetben, és küld Fiában. Aki észreveszi a csillagot, azt teszi, amit a bölcsek: nekivág! Nem fél a távolságtól és az úttól, nem fél elhagyni biztonságos otthonát és eddigi életét, mert lendületet és reményt nyer. Amíg az ember nem találja meg a maga csillagát, addig egy helyben topog, erői parlagon hevernek, életkedve igen langyos. Az ember akkor tud élni, haladni, tűrni, ha megtalálja Istentől kapott hivatását. Amit Isten előtti szeretetben teszek meg, vagy szenvedek át, az a hivatás.

A csillag előre vezet. Életünk vezércsillaga megy az időben, míg el nem jut az örökkévalóságig. Figyelő tekintetünket így elsősorban a jövőre, sőt az abszolút jövőre kell szegezzük, hogy vezércsillagunk fényéből erőt merítve, mi is eljussunk az örökkévalóságba.”

Felföldi László
plébános
Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház

Forrás: Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház, fotó: Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye